Budapest Régiségei 16. (1955)

TANULMÁNYOK - Holl Imre: Külföldi kerámia Magyarországon, XIII-XVI. század 147-197

6—7. kép. Siegburgi pohártöredékek, XV. sz. e. f. és XV. sz. k. Budai palota siegburgi edények gesztenyebarna elszíneződése is, amely az edények oldalát szabálytalan foltokban fedi. A helyi készítményekkel a város már a XV. sz. folyamán széleskörű kereskedelmet folytat. Az elterjedést a Rajnavidék számtalan lelete mellett a németalföldi festők több képe is bizonyítja. (így pl. tipikus siegburgi darabok 8

~

9

' kép

" Sie

8

but

gi töredékek, XV. sz. e. f. Budai palota láthatók Dirk Bouts 1460 körül készített festményén is: Krisztus Simon házában.) Az ipar jó hírnevén bizonyítja az is, hogy Köln város tanácsa a XVI. sz.-ban csak innét származó boroskannákat használt a város pincéjében, pedig itt került piacra a közeli Raeren városának edényanyaga is. Az igazi virágkor a XVI. sz.-ra esik. Ekkor már a díszkupák, kiöntős korsók, állatalakú edények nagy száma készül, a felület alakos és ornamentális díszítésében a fazekasok a képzőművészet mestereinek alkotásait használják fel. Ez időből sok készítmény mesterének nevét is meg lehetett határozni. A város mesterei kiváltságos helyzetüket szigorú céhszabályokkal védték. A szabályzat a gazdag fazekascsaládok érvényesülését századokon keresztül őrizte. Jellemző adata erre Fáikénak, hogy 1500ban a város 11 mestere közül 9 ugyanabból a négy családból való, amely még 1564-ben is 17 mester közül 11-et ad (Knütgen, Vlach, Symons és Omian); 1650-ben már csak három mestert találunk a 150