Budapest Régiségei 16. (1955)

TANULMÁNYOK - Holl Imre: Külföldi kerámia Magyarországon, XIII-XVI. század 147-197

városban, de ebből kettő még az említett családokból származott. A céh csak a mesterek fiait vette fel, a legények és inasok felemelkedése lehetetlen volt. A legények egyszerre több mesternél is dolgozhattak, ami elősegítette az egységes stílus kialakulását. A műhelyek a svéd háborúk alatt elpusztulnak, 1632 után a mesterek elvándorolnak. 1579-ben még 70 kemencére való áru után adóztak, 1643-ban csak négy kemencényit égetnek. A siegburgi edények típusai közül a balluszteres testű pohárforma a leggyakoribb a magyarországi leletanyagban. Egy-egy példány töredéke került elő a visegrádi palotából, a pomázi Kliszadomb kastélyából és a solymári vár alatti szántóról. A budai várpalota ásatása közben nyolc ilyen típusú pohár töredékei kerültek elő (5. kép). Jellegzetes formájuk egyezik a külföldi gyűjtemények két pénzleletes példányával (egyik 1439—40ből való aranylelettel, másik XV. sz. második feléből származó pénzekkel került elő).

4 A budai példányok legtöbbje a jellegzetes Mátyás-kori leletek kíséretében fordult elő, néhány darab lelőkörülménye arra mutat, hogy a palota berendezésének első pusztulásakor (1530) került szemétre. Három más példány Zsigmond-kori leleteket tartalmazó rétegben feküdt (6. kép). Ezek színe és formája részben különbözik az előbbiektől; az egyik darab (8. kép) a Csonkatorony alapfalának beásási rétegében feküdt, bizonyítva, hogy legkésőbb 1420 előtt már használnak a budai udvarban siegburgi edényeket. Egy harmadik formára utal egy töredék (7. kép), amely valószínűleg az előzőkben tárgyalt típustól eltérő talpas-pohárformát képvisel,

5 s ez is már a XV. sz, második felében került szemétre. A budai palota keleti szárnyát átszelő sziklazwingerben találtuk meg egy hengeresfalú pohár töredékét (9. kép), amely az irodalomban közölt példányok között egyedül áll pecsétformából felnyomott tüskés díszével. Anyaga és jellegzetes gesztenyebarna színe miatt sorozzuk Siegburg készítményei közé. A következő csoportban tárgyalt egyik dreihauseni példány mutatja (22. kép), milyen erős kölcsönhatások állottak fenn a két műhely között. Töredékünk a XV. sz. második felében került a szemétrétegbe. 2. DREIHAUSEN Míg a Rajnavidéken több ismert központ fazekasságának működéséről vannak adataink, Hessen területén csak egy olyan műhely ismeretes, amelynek készítményei jelentősek a gótikus kerámia10—12. kép. Dreihauseni poharak (Berlin, XVI. sz.; Limburg a. L. XV. sz. e. f.; Berlin, XV. sz. m. f.) 151