Budapest Régiségei 16. (1955)
TANULMÁNYOK - Sz. Póczy Klára: Római épületek Óbudán a Kiscelli u. 10. sz. alatt 41-87
SZ. PŐCZY KLARA RÓMAI ÉPÜLETEK ÓBUDÁN A KISCELLI U. 10. SZ. ALATT Az Aquincumi Múzeum az 1950—53. években leletmentő ásatásokat folytatott a Kiscelli u. 10—12. (Korvin O. u. 63—65.) sz. saroktelkeken, az ott épülő két munkásbérház alapozásakor. 1 A különlegesen gazdag leletanyag mellett a Kiscelli u. 10. sz. alatti feltárások értéke abban rejlik, hogy a több ízben elpusztult, újjáépített, kibővített rómaikori épületek mintegy keresztmetszetben mutatják be az aquincumi táborváros kiépülésének, hanyatlásának egyes korszakait. Az utóbbi évek ásatásai során mind több olyan koracsászárkori leletanyag kerül elő az aquincumi táborváros területéről, amelyen a kelta-eraviszkusz lakosság ízlése és technikai felkészültsége érvényesül s amelyeket kétségtelenül bennszülött iparosok készítettek. 2 Ezekkel kapcsolatban megemlíthetünk néhány óbudai lelőhelyet, amelyek nagyjából körvonalazzák azt a területet, ahol az aquincumi táborvárosban a legkorábbi településsel számolhatunk. Ezek a lelőhelyek a következők: Kerék u. 19. 3 , Ék u. 9. 4 , Föld u. 12. 5 , Vörösvári u. 22. 6 , Szöllő és Selmeci u. sarok 7 , Kiscelli u. 10—12., Laktanya u. 31—33. 8 , Raktár u. 1—4., Miklós tér, Folyamőr u. 1—9. sz. 8a (1. kép). A felsorolt lelőhelyek közül a Szöllő u.-ban található a leggazdagabb kelta-eraviszkusz hagyaték, amely Óbudán a legkorábbi provinciális ún. apróleletekkel együtt jelentkezik. A Kiscelli u.-i ásatás területén több helyen előfordult, hogy közvetlenül a humuszba vágott gödrökben a koracsászárkori emlékanyaggal együtt, kelta-eraviszkusz kerámia került napfényre. Ezeket zárt egységben találtuk a 2. sz. római épület D helyiségének alapfalai alatt az elplanírozott rétegben. Említésre méltók a narancssárgára festett, szükszájú urnák töredékei, amelyeket besimított hullámvonalak díszítenek 9 (6. kép), valamint a szürke mázas, benyomott díszű tálak, 10 amelyek közismerten a bennszülött kézművesipar folytatásának emlékei (2., 14. kép). Ezekkel együtt már Póvidéki terra sigillaták 11 (11. kép), volutás kiképzésű sigillata mécses töredékei 12 (8. kép), Dél-Itáliában készült hálódíszű fekete csupor, 13 dél-galliai terra sigillaták 14 (10. kép) és poharak 15 kerültek elő. Ezek szerint az aquincumi táborvárosban elszórtan nagy kiterjedésű területen taláható afelsorolt helyeken együttesen a római koracsászárkori és bennszülött emlékanyag. A bennszülött készítményű kerámia a Gellérthegy-tabáni edényekkel mutat rokonságot. Ellenben technikai eljárás, formaadás alapján arra gondolunk, hogy az Aquincumban előkerült anyag valamivel későbbi időből származik, mint a tabáni áru. Valószínűnek tartjuk, hogy a szomszédos települések fazekasipara közt közeli kapcsolat volt. Feltehető, hogy az I. szóban, amikor Aquincumban virágzásnak indult a városi élet, a tabáni fazekasok odaköltöztek. De az sem lehetetlen, hogy ebben az időben olyan lakosság költözött az aquincumi táborvárosba, amely a tabáni fazekasok áruját használta. összegezve az elmondottakat, abból, hogy a kelta-eraviszkusz anyag közvetlenül a humusz felett mindig koracsászárkori emlékekkel együttesen fordul elő, arra gondolunk, hogy az első század második felében ; —• amikor Aquincumban még csak földtábor állott — ennek közvetlen környékére már némileg romanizált bennszülött lakosságot telepítettek. 16 Ez a lakosság még agyagfalú épületekben lakott, 17 részben még bennszülött, részben már római iparcikkekét használt. Amikor sor került az aquincumi tábor kibővítésére, illetve amikor kőtáborrá építették át, az új tábor terjeszkedését gátoló egyszerű lakóépületeket lebontották. így került földbe a Kiscelli u. 10. sz. alatt is az a korai anyag, amelynek elplanírozott rétegére alapozták rá a római kcépületeket, melyeket a leletmentés során feltártunk.
