Budapest Régiségei 16. (1955)

TANULMÁNYOK - Sz. Póczy Klára: Római épületek Óbudán a Kiscelli u. 10. sz. alatt 41-87

Az elplanírozott réteg töredékes anyagából megállapítható, hogy a fölötte levő kőépületek legkorábban a II. sz. első éveiben létesülhettek a kőtábor építésével egy időben. Ezt az időpontot Aquincum történetével foglalkozó kutatók Domitianus uralkodásának utolsó éveire, ill. Traianus császárságának elejére helyezik.

18 Mint látni fogjuk, kőépületeink legalsó építkezési szintjéből ezzel az időszakasszal egyező emlékek kerültek elő. A\ első építkezés korszaka A Kiscelli u. 10. sz. alatt feltárt keleti I. számú római épületet több ízben újjáépítették. Legelső alaprajzi elrendezését nem ismerjük. Az első építkezés nyomaira akadtunk, amikor a későbbi korból származó udvarrész kőlapjait megemeltük és ezek alatt leástunk. Itt észak-déli irányú falmaradványt találtunk,

19 ami bizonyítja, hogy kezdetben a későbbi udvarrész helyén is lakószoba állott. Az udvarból nyíló apszisos záródású fürdőmedence (15. kép, alaprajzon I-vel jelölve) terrazzopadlója alatt Cresces jelzésű vörösmázas firmamécses (16. kép) került elő,

20 továbbá dél felé az A és I helyiségek fala alatt is mindenütt olyan korai apróleletek kerültek felszínre, amelyek a II. sz. első évtizedeiben készültek. A korhatározásra abból következtetünk, hogy az említett töredékek közt szerepelnek a Kiscelli u. 79. sz. alatt feltárt fazekasműhely készítményei is.

21 (17—20. kép.) Erről a kerámiaműhelyről már korábban megállapították, hogy a kőtábor kiépítésével egyidőben kezd dolgozni, minthogy a II. adiutrix, a IV. Flavia és a X. gemina légiók házi téglavető és fazekasgyára volt,

22 és elsősorban a katonaságot látta el árujával. A Kiscelli u. 10. sz. alatti 2. sz. római lakóépületből a C, E, M, L helyiségek épülnek az első periódusban, mert ezek alatt közvetlenül a koracsászárkor elplanírozott rétegét találtuk. Ekkor az E és L helyiségek egyetlen nagyobb szobát alkottak, amelynek északnyugati végében kis fürdőkád állott. Ennek terrazzopadlója és alapfalai maradtak meg a később megemelt padlószint alatt (21. kép). A kád ólom kifolyócsöve és az a téglacsatorna, amelybe az elhasznált vizet levezették, teljes épségben megmaradt a későbbi elfalazások alatt.

23 A csatorna innen észak felé fordul, majd egy kelet-nyugati irányú csatornába torkollik, amely bizonyos eséssel a Dunába vezette az elhasznált vizet. E fölött a csatorna fölött megmaradt a későbbi építkezések csatornarendszere. Az E helyiség padlója alatt fűtésnek nyomát sem találtuk, tehát a fürdőkád hidegvizű volt. Melegvizű kád volt azonban a szomszédos M helyiségben, annak délkeleti sarkában. Ennek a medencének első formáját nem ismerjük, csak későbbi átépített alakjában maradt ránk, amelyről később lesz szó (22. kép). Ekkor az első építkezés idejében az M helyiséget nyugat felől fűtötték, itt húzódott a fűtőfolyosó s ebből nyílt a hypocaustum fűtőszája.

24 A fűtőnyílástól délre, az épület délnyugati sarka mellett szemétgödröt találtunk, amelynek gazdag anyagában csupa olyan lelet volt, amely még a II. sz. első évtizedeiben kerülhetett a földbe. A szemétgödör jellegzetesebb darabjai közé tartoztak: nagyméretű hombár, melynek pereme alá ökör körvonalait karcolta rá a fazekas még az edény kiégetése előtt

25 (28., 23. kép). Ugyanitt találtuk az előbb említett Kiscelli u.-i fazekasműhely néhány készítményét

26 (24—27. kép), ezen kívül benyomott díszű kerámiaárut

27

, Resatus mester névbélyegével ellátott tál aljtöredékét,

28 hullámvonallal díszített hombár töredékeit

29 (29. kép), nagyméretű amphora darabjait

30 (30. kép). A szemétgödörben három amphora és két hombár volt, amelyeket a töredékek alapján össze lehetett állítani (31. kép), ezeken kívül még több hasonló nagyméretű edény került töredékesen a szemétgödörbe. Ezért arra gondolunk, hogy eredetileg a fürdőzők olajkészlete állhatott ezekben az amphorákban. A szemétgödörben igen sok szárnyascsontot és osztrigakagylót találtunk, tehát az sincs kizárva, hogy a fürdőben lakomákat is tartottak és az említett amphorákban állt a bor. Az M és C helyiségek külső, udvari sarka mellett kőlapokkal kirakott kis akna volt,

31 amelyben az I—

II. sz. fordulójára keltezhető kerámiaáru társaságában egy Augustus nagybronzot is találtunk.

32 Az érem át volt fúrva, valószínűleg medaillonnak használták, amikor már nem volt forgalomban. Az 1. és 2. sz. épületek között levő udvarban az első építkezésnek megfelelő korszakban kút lehetett. Ezt később betömték és nagyobb kőlapokkal borították le az udvar szintjét. A kőlapok alatt 4,5 m mélységben leástunk, anyatalajt még itt sem értünk, viszont a talajvíztől ma is nedves aknában 42