Budapest Régiségei 16. (1955)

JELENTÉSEK - Szilágyi János: A rómaikori ásatások fontosabb eredményei Budapest területén és az Aquincumi Múzeum értékesebb gyarapodásai az 1951-53. években : előzetes jelentés 387-426

rius-hoz részletesebben 1.: G. Wissowa: Interpretatio Romana, Rom. Götter im Barbarenlande. Archiv f. Religionswiss. 19. 1916-9. 12. skk. 84 A 12. képen (alaprajz) a 49, 56 és 42 sorszámoknál. Főleg a tojásdad fürdőmedence mellett alakult ki teljesebben alaprajzi részlete. Falai 120—130 cm vas­tagok. Ezek feltűnően lesimított felszíne az Adria felett 100, 976 m magasan fekszik, míg pl. a III. periódusba tartozó szentély-udvarszint 102,547 m magasan. 85 10—12 cm széles, 6—14 cm magas. Schauschek J. szerint gerendahálózat helye. 86 Bp. Rég. XIV. 1945. 133, 150. A 12. képen (alaprajz) 1—15 sorsz. helyiségek. Pl. a Belgica tartományban az ostei és vaasradei villák méretben is emlékeztetnek erre a K-i szárnyra. A. Byvanck: Nederland in d. rom. Tijd II. 337-8. 87 A 12. képen (alaprajz) a 18, 24—38 sorsz. helyiségek. A fürdőosztály: 63, 57—62 sorszámok. A szintezések adatai szerint is az állatalakos mozaikpadozat felszíne feküdt a legmagasabban, 103,79 m magasan az Adria felett. 88 Bp. Rég. XIV. 1945. 83-84, 87-89. A tengeri állat­jelenetes mozaikok korához 1.: M. E. Blake: Roman mosaics of the second century. Memoirs of the Amer. Acad, in Rome 13. 1936. 142-3.; E. Krüger: Beibl. z. Jb. d. D. A. I. = Archäologischer Anzeiger 48. 1933. 675, 678—92. (az i. sz. 150 utáni fejlődési korszak alaptípusán hasonló sisakszerű díszítménysor stb.). 89 A M. Aurelius korabeli háborús pusztítások során pl. azonnali javításokat végezhettek a helytartói villán a L(egio) XV A(pollinaris), vagyis ,,a XV., Apolló-tói védett légió" és a LEG(io) II ITAL(ica), azaz a „II. itáliai légió" osztagai, amint erről megtalált bélyeges tégláik tanúskodnak. Feltűnő, hogy egyébként Aquin­cum más pontjain az újjáépítés évtizedeket váratott magára. 90 A 12. képen (alaprajz) az 51 — 6, 71, illetőleg 68 sorszá­moknál. A felhasznált téglákon a csapatnév ANT­(oniniana)-]élzöve.l végződik. Ennek a keltezéséhez 1. a 392. oldalt. 91 Eddig a palota 13 helyiségében állapíthattuk meg mozaikpadló nyomait, a 12. képen (alaprajz) a 2—3, 5—8, 11, 41, 47, 57—8, 62—3 sorsz. termekben. 92 A 12. képen (alaprajz) a 48 sorszámnál. Külön csatorna­hálózat négyszög-rendszerébe tartozott bele. Xystus, vízelosztó torony, kútház volt? L. Homo: A római kultúra (Révay J. ford.), Bp. 226. 93 Magassága 94 cm. Felül a vájat átm.-je 17 cm. Az alján lévő 3 lyuk a rögzítés, illetőleg a vízcső bevezetésére szolgálhatott. A nagyudvar E-i szélén került elő. 94 A 12. képen (alaprajz) az 50 sorszámnál. Az itt talált attikai oszlopláb díszességére is utal. A tógás szobor­torzó 81,5 cm széles. Eredeti, kb. 3 m-es magasságával a soproni Capitolium (Iuppiter—luno—• ilí/»rw temp­loma) 260 cm magas szobrait (AÉ 51. 1938. 30) is jóval felülmúlja. 96 Az ellentétes szakirodalmi felfogás először: B. Sacken: Mitt. ...Central Comm. 2. 1857. 283. A Kis-Dunaág medrében állítólag keresztbemenő falaknak alacsony vízállás mellett sincs nyoma (Bp. Rég. XIV. 1945. 135. oldal, l/a. j.). Különben is ezeknek az irodalomban hagyományozott távolságadata — egymástól — mint­egy 300 m, ami jelentősen kisebb a legiótáborok szélességénél. 96 A 12. képen (alaprajz) a 69 sorszám. Fenéktégláin a bélyeg: COH(ors) VII Br(eucorum) ANT(oniniana). 97 Schauschek J. figyelte meg, hogy ebből a partoldali falból, É-i végénél, a sziget belseje felé három fal ágazik el. Az abból kiszedett téglák bélyegei a II. sz. elejére utalnak. A fal egyéb sajátságai részben a palota terében észlelt, ún. II. periódusú fal-hálózattal egyez­nek, és így esetleg egyazon rendeltetésűek, illetőleg eredetük azonos időpontra megy vissza. 98 Pávai Vájna P. geológus az ásatási árkaink rétegeiből kivett próbák vizsgálata alapján szintén azt állapította meg, hogy a római korban már megvolt a Kis-Dunaág, az óbudai part és a sziget között. 99 A szigeti villa urbana-t ellenséges megrohanás nem­igen érhette meglepetésként, mert a Duna túlsó, vagyis bal partján, átellenben, előretolt erődítmény (Trans­aquincum) létesült. Ez 500 főnyi cohors-ot (benn­szülött gyalogos segédzászlóalj) fogadhatott be, miként a vele egyforma nagyságú, délebbi hídfő-erőd, az V. ker. Március 15 tér helyén. A classis (hadinaszád­flotilla) egységei is cirkálhattak a dunai sziget körül. Carnuntum-ban is az erődített táboron kívül építtetett villát magának a helytartó. E. Swohoda: Carnuntum .. . Wien, 1953. 83. 100 A 12. képen (alaprajz) a 27. sorszám. 101 CIL III. 3479, 3416, 10491,3445, 10420, 10403, 10411, 10454, 10400, 3418 sz. (lehetőleg időrendbe állítva). 102 Félembernagyságú. Az eredeti festésnek a nyomai megmaradtak. A felső ruhát vörösre, az alsót fehérre, a hajat sötétbarnára, az arcot, a végtagokat és a madár­fejű griffet testszínúre színezték. Az összeállítást végző Rafael V. szobrász szerint helyi eredetű mészkőből készült. 103 Laureae Aquincenses ...I. Bpest, 1938. 108—9. Bp. Tört. 1/2. Bpest, 1942. 403. 104 Bpest története 1/2. 1942. LX. t. 1 kép. 305 Az írás 24 min széles. A köszöntő formulához analógia: A. Riese: Das rhein. Germanien. . . Leipzig, 1892. 435. oldal, 164 sz. 106 Kevésbé gondolhatunk ezekre a kiegészítésekre, bár formailag szintén helyet találhatnának: lib(rarius, írnok), lib(ritor, kőhajító katona). Latinianus 115 körül Moesia inferior (,,Alsó Moesia", a mai Bulgária területe) procu­rators, (pénzügyi igazgató). A. Stein: Die Legaten v. Moesien. Bpest, 1940. 112—3. (Radnóti A. figyelmez­tetése.) 107 E. Ritterling: AÉ 41.1927.66—7. 108 A EtfMstenségek mibenlétéhez részletesebben 1. : Boehm: RE id. mű, 1924. Lares c. 806—33. 109 A légióban a £opa.ia,ncsnok-/egatus mellett a hat „katonai tribunus" működött segédparancsnokként. Hatáskörük ezredes-rangnak felelt meg. Figyelemre méltó, hogy jelen esetben az apa a légió (kb. 6000 főnyi gyalogos + 120 fő lovas, ehhez munka-osztagok stb.) főparancs­noka, aki — mai szemmel nézve kétségtelenül össze­férhetetlen helyzetben — maga mellé vette saját fiát alparancsnokként. Az apa helytartóságához 1.: E. Ritterling, id. mû 73. old. 110 Egy Sabinianus-t 210-ben hostis publicus-nak („köz­ellenség") nyilvánítottak és ekkor vakarhatták ki 27* 419

Next

/
Oldalképek
Tartalom