Budapest Régiségei 16. (1955)

JELENTÉSEK - Szilágyi János: A rómaikori ásatások fontosabb eredményei Budapest területén és az Aquincumi Múzeum értékesebb gyarapodásai az 1951-53. években : előzetes jelentés 387-426

Az Antonini'ana-)elzö Caracalla vagy Elagabal (211—222) császárok korára keltezi a fogadalom teljesítését. Mindkét császár ugyanis az Antoninus-dinasztiából származtatta magát, egyaránt a Marcus Aur(elius) Antoninus nevet viselte, és hadseregük egységeinek általánosan megadhatták ezt a jelzőt: Antoninus-i, amellyel hangsúlyozták, hogy a haderő a császáré, nem pedig az államé. Maga a fogadalomteljesítő neve ebben az összetételben eléggé ritkán fordul elő, s így feltehetjük, hogy ennek a veteránnak lehetett a leszármazottja az az Ael(ius) Carus, aki mint helytartói segédtiszt

19 állított fogadalomteljesítő kőoltárkát, i. sz. 230-ban. A korábban élt P(ublius) Ael(ius) Carus „valamennyi övéinek az üdvéért", vagyis azok megmeneküléséért, egészségük helyreállításáért tett, majd teljesített fogadalmat. Az „övéi" (sut) szón általában „családja" értendő, de esetleg „emberei, bajtársai". Jelen esetben az előbbi értelmezés, feltevés a valószínűbb, és így a 206—8. évek zűrzavaraira kell gondolnunk, amikor Carus és családja végveszedelembe juthatott, magának a tartományi fővárosnak a védőfalai mögött vagy a közelében. Aquincum régi házilegiója 207 körül

20 ugyanis messzi hadjáratba — talán a britek ellen — majdnem teljes kötelékével vonulhatott el. Távollétében azonban a szökevény rabszolgák, parasztok és hasonló földönfutók lázadó mozgalma annyira veszedelmessé vált, hogy a dél felől legközelebbi legiótáborból a IV., flaviusi légió, nyugat felől pedig 4 germániai légió különítménye sietett ide, de természetesen a segédcsapatok megérkezéséig — a rabszolgatartó hódítók szempontjából — súlyos események játszódhattak le ezen a területen. Feltűnő végül, hogy a veszedelembe jutás, illetőleg a fogadalom és a teljesítése között 4—16 év, vagyis hosszabb idő telhetett el, ami talán azt tanúsítja, hogy a „rebellis"-ek mozgalma egy időre anyagilag is válságos helyzetbe sodorta Carus-ékat, az irányító veterán-réteget. Az aquincumi (Traianus-i) legiótábor a mai óbudai Fő tér és Miklós tér közében vár feltárásra. Ezt dél, nyugat és észak felől félkörben övezhette a „táborváros" (canabae). Ennek a házcsoportjait temetők gyűrűje vette körül. A „táborváros" legnyugatibb részén, a III. ker. Hunor utca 20. sz. telken végzett házépítkezésnél láttunk el leletmentést.

21 Pontosabb meghatározással ezen a ponton a római kor első századai során, feltehetőleg i. sz. III. század vége felé is még a sírok övezetén belül vagyunk, ahol elszórtan álló házak, villák épültek. Ezért találtunk a mostani házalapozás kapcsán is több építkezési szakaszból származó, ókori lakóház-nyomokat^ a legszegényesebb, késő rómaikori téglakoporsó közelében. Az előkerült kísérő leletek

23 tanúsítják, hogy a katonai kolóniának ezen a helyén 11. kép. Különböző építkezési periódusok csatornázásai találkoznak. Az 1. és 3. sz. egymásba torkollik. (Kiscelli u. 392