Budapest Régiségei 16. (1955)

JELENTÉSEK - Szilágyi János: A rómaikori ásatások fontosabb eredményei Budapest területén és az Aquincumi Múzeum értékesebb gyarapodásai az 1951-53. években : előzetes jelentés 387-426

rabszolganőjével. A felszabadított rabszolga nevezte patrónus-nak volt urát, aki iránt különféle hűségi kötelezettségekkel tartozott a törvény szerint.

13 Ezeknek a konkrét adatoknak a hátterében elképzelhetjük a rabszolganők kiszolgáltatott helyzetét. A rabszolganő gyermeke mindig rabszolgának születik, akinek a felszabadítása a gazda kegyétől függött. Mucianus és Domnina esetében a férjnek készített kőkoporsó felirata nem tesz említést gyermekek létezéséről. ^ Ezt a kőkoporsó-feliratot, amely általános jellegében a III. sz. 1. felére vall, Severus Alexander idejére (222—235) vagy valamivel későbbi időre keltezhetjük, amennyiben ez a veteranus, vagyis kiszolgált katona, alighanem azonos azzal az Aur(elius) Mucianus-szal, aki Szentendrén állított fogadalmi oltárkövet,

14 még mint a II. adiutrix („segítő") légió katonája. A légió nevéhez, amelynek különben a II—IV. sz.-ok folyamán Aquincumban volt a főhadiszállása, hozzáírták a Séveriana-]z\z6i („Seve10. kép. Fényűző üvegpoharak a Kiscelli utcai lakóházakból rus tulajdona"), és ezt általában a megnevezett császár korában viselték a csapattestek.

15 A felirat tartalma alapján így nyert korhatározással egybevág a feliratos mező két oldalát lezáró barokkos keretdíszítés

16 alkalmazásának az ideje; kőkoporsókon, a keltezhető esetekben, az i. sz. 230, 240, 267 és 280 körüli időpontokban találkozunk ezzel a változattal, ebben a lelőhely-körzetben. Maga az Aur(elius) Mucianus név nem ritka, ellentétben házastársa egyéni nevével. Az elhunytról hangsúlyozza a koporsó felirata, hogy szülőhazája Thracia, vagyis nagyjában véve a mai Bulgária területe, de a férjét kőkoporsóba temettetéssel megtisztelő feleség is, nevéből ítélve, alighanem keleti származású.

17 Ennek a kőkoporsónak a feltárása kapcsán értesültünk a téglagyári telep lakóitól, hogy a közelben „antik oltárkő" került felszínre, homokbányászás során. így gyarapíthattuk az aquincumi múzeum gyűjteményét egy kilencsoros fogadalmi oltárkövei (2. kép). Feliratát

18 a következőképen olvassuk: I(ovi) O(ptimo) M(aximo) — P(ublius) AEL(ius) CARVS — VET(eranus) LEG(ionis)II — ADI(utricis) P(iae) F(idelis) ANT — ONINIANA(e)— PRO SALVTE — SVA SVORVM—QVE OMNIVM — V(oturh) S(olvit) L(ibens) M(erito). Értelme: A legnagyobb, legjobb Iuppiter-nek P(ublius) Ael(ius) Carus, a II. „segítő", kötelességteljesítő, hűséges, Antoninus (császári) légió kiszolgált katonája, a saját és „valamennyi övéi" üdvéért teljesítette fogadalmát, szívesen (az istenségnek, aki) megérdemelte. 391