Budapest Régiségei 16. (1955)

TANULMÁNYOK - Györffy György: Kurszán és Kurszán vára : a magyar fejedelemség kialakulása és Óbuda honfoglaláskori története 9-40

67 Csemegi József: Hol állott egykor az óbudai királyi varr

1 1— 11. Különnyomat a Magyar Mérnök és Építészegylet Értekezések, Beszámolók. 1943. V. számából. Gerevhh László: Castrum Budense. Archaeologiai Értesítő, 1952. 162. 98 Gárdonyi Albert: Buda és Pest a tatárjárás előtt. Bp. 1941. 37—38; Belitzky János: Észrevételek Budapest koraközépkori helyrajzához. 19; Csemegi József, id. h. 7—8. 08

l*Nagv Tibor: Corvina IV. 12; Budapest története 1/2. 784. 99 Zeki Validi Togan, id mű, 31 —32, 34. 100 A primitív őskori fatörzsből vájt csónak és tutaj kapcsán hasonló gondolatot vetett fel az őskorra nézve Tompa Ferenc: Budapest története. 1/1. 5. 101 Tankh-x Üngürüsz- Magyar Akad. Értesítő, II. 1861. 312. 102 Gombos: Catalogus. 133; vö. Pauler Gyula: Jelentés a honfoglalás időpontjának meghatározása tárgyában. Bp. 1883. 30. 103 Pais: Magyar Anonymus. 92; SRH. I. 106. 104 Fehéregyház helyének kérdésére itt nem térek ki. E sokat vitatott problémát utoljára Bártfai Szabó László vizsgálta behatóbban. (Óbuda egyházi intézményei a középkorban. Bp. 1935. 14—30.) Teljes irodalmát 1. Banner— Jakabffy: A Közép-Dunamedence régészeti bibliográfiája a legrégibb időktől a XI. századig. Bp. 1954. 519— 520. 105 Körösi Csorna Archívum. I. 270—276. 106 Schönherr Gyula emlékezete, Bp. 1910. 368-9.; Jakubovich: Magyar Nyelv. 1916. 177—178.; Madzsar: U. o. 228. és 1917. 281-283.;P^VD^Ó': KCsA. I. 270-276; Maksai Ferenc: A középkori Szatmár megye. 18. 107 Pesty Frigyes gyűjteményében található még néhány 2G/M?-összetételű helynév ; ezek régisége azonban kétes : Kend-hegy Kászon-Altíz és Feltíz határában Csík-szék; Kendi-pölgy határér Szent Demeteren Udvarhely-szék ; Kendevészi dűlő Gősfa, Vas-megye stb. 108 MHK. 265. 109 Uo. 266. VÖ. Zeki Validi Togan: Ibn Fadhlan. 144. 110 Németh Gyula: A honfoglaló magyarság kialakulása. 19; Századok. 1935. 131. skk. ; Györffy György: Erdély és népei. Szetk. Mályusz E. 42—44. 111 Németh Gyula, id mű, 54. 112 Németh Gyula: Ungarische Jahrbücher. X. 34.; Györffy: Besenyők és magyarok. 67; vö. Moravcsik: Byzantinoturcica. 153, 226. 113 Vö. Schönherr, Jakubovich és Madzsar idézett cikkeit (106 jegyzet). Pais De

Z

sO (KCsA. I. 271-272) a kék-kend nevet a besenyő törzsek nevével állítja egy sorba, amelyek Németh Gyula megállapítása szerint egy lószínnév és egy méltóságnév összetételei és azt jelezte, hogy a törzs milyen színű lovon járt. Az utóbbi értelmezéshez vö. a besenyő lószínneveket tárgyaló magyarázatomat (KCsA. I. kiég. kötet 448—453). E magyarázathoz hozzászólt Harmattá János is(M. Ny. 1946. 26—37.), azonban nézetem szerint nem sikerült eldöntenie a kérdést. Vö. még Czeglédy, M. Ny. 1951. 66. Ami a kékkend név kék előtagját illeti, nem tudom elfogadni azt a véleményt, hogy a kend nép lovainak színére vonatkozna. 114 Thomsen: Inscriptions de l'Orchon. 98. 115 Uo. 138. 116 Julien: Journal Asiatique. VI. 1864. III. 329; Chavannes: Documents. 222; Alföldi: M. Ny. 1932. 205. 117 Menandros: Excerpta de legationibus. 194; Chavannes: id. mű, 234. 118 Czeglédy: M. Ny. 1953. 322. 119 Chavannes, id. mű, 255. 120 Rasïd Eddin a mongolokat is kovácsoktól származtatja. Dzsingisz khánról a közel egykorú források, de a mongol néphit még ma is azt állítják, hogy kezdetben kovács volt. A mongol dinasztiában még a XIV. században is kovácsolással egybekötött emlékünnepségeket tartottak (Alföldi: A tarchan méltóságnév eredete. M. Ny. 1932. 205—220.). Komoly formában felmerült az a vélemény, hogy Dzsingisz khán nemzetsége türk eredetű volt (Zeki Validi Togan; id. mű. 274.). A tarchancodarchan név eredetileg kovácsot jelentett. 121 Németh Gyula: M. Ny. 1953. 304-318. 122 Gombos: Catalogus. 140, 915. 123 Karácsonyi: Magyar Nemzetségek III. 343—345. és I. 91-94. 124 Karácsonyi: Árpád és az Árpádok. Szerk. Csánki Dezső 140.; vö. Csánki, id. mű, I. 35—36; a mai Csornád neve a középkorban sokáig Csanád volt. Bártfai Szabó László: Pest-megye 341. 125 A törzsnevek összeállításában Kniezsa István: Magyarország népei Szent István korában c. tanulmányát követtük. (Szent István Emlékkönyv III. 456—461.) Eltérek Kniezsa felfogásától annyiban, hogy a törzsnévből képzett helynevek közé számítom Örs és Kalász helyneveinket is. 126 így pl. Kniezsa, id. h. 371. 127 A törzsi helynevekre vonatkozó teljes anyagomat és felfogásomat készülő történelmi földrajzomban adom. 128 Etymologiai Szótár, I. 550. 129 Toldy— Szabó: Marci Chronica de Gestis Hungarorum. Pest. 1867. II. rész. XI. 1. 130 Jordanis Getica. Ed. Mommsen. Monumenta Germaniae Historica. Auct. Ant. Tom. V. Pars I. 105. 131 Györffy: Krónikáink és a magyar őstörténet. 139. 132 Karácsonyi: Magyar Nemzetségek. II. 306—309. la3 Ed. Moravcsik, 171-173. 134 Hóman: Magyar történet. I. 72 az Előddel azonosított Levedit tekinti kendének; ugyanakkor indokolatlanul Kurszánt Árpád fiának tartja. Turul, 1912. 93—94. Erre vonatkozóan 1. még a következő jegyzetet. 135 Az a felfogás, hogy Levédi Árpád rokona volna, Konstantinos szövegéből egyáltalán nem derül ki, sőt éppen azt olvashatjuk ki, hogy a két vajda más-más nemzetségből származott. Kiemeli Levédi vajda nemzetsége fényét, amelyet nem érvényesít Árpádra. Árpád megválasztása után azt mondja, hogy ezentúl az ő nemzetségéből lesznek Turkia fejedelmei, ami nem látszik érvényesnek lenni Levedire, mert akkor azt mondhatná, hogy Levédi nemzetségéből származnak Turkia fejedelmei. Ha rokonok volnának, semmi szükség nem volna a fenti körmönfont kitalálásra, elegendő volna Árpád uralomrajutását azzal motiválni, hogy ő volt a soron következő jogos trónutód. A magyar krónikák Előd—Álmos— Árpád származtatása fejedelemnévsor, amely ellentétben áll a Turul-monda hitelesebb származtatásával (Györffy, id mű, 45.). Egyébként is Árpád a Turul „sólyom" nemzetségből; Kurszán pedig a Kartal „sas" nemzetségből származott. (Helyesen 1. Fehér Géza, id. mű, 91.) 136 Fehér Géza, id. mű, 92—94; Györffy, id. mű, 45. 137 Györffy, id. mű, 38-47.