Budapest Régiségei 16. (1955)

ANYAGKÖZLÉS - Kaba Melinda: Az aquincumi parancsnoksági épület belső dekorációja a Laktanya utcában 255-293

1. MENNYEZET A mennyezet boltíves lehetett. Az egyes kazettarészletek enyhe hajlású vonala és az oldalfalak találkozási ívét díszítő hatos osztatú párkány számos — nagy részben íves — töredéke arra mutat, hogy boltíven helyezkedtek el (13. kép). Ugyancsak boltíves konstrukciót feltételez a szoba déli M jelölésű falának speciális felépítési módja is. Az M fal különleges vastagságából, rétegesen rakott falazásából következik, hogy a boltív az egyik oldalon az M jelölésű falra támaszkodott, míg a másik oldalon a támasztófal •— a terület északibb részén — feltáratlan maradt. A mennyezeten geometrikus elemek domináltak. A kedvelt klasszikus ornamenseket másoló nyolcszögű kazetták (3. és 4. kép) találkozásánál kialakult négyzetekben szereplő meanderszalagot a stukkóművész a nyolcszögek oldala mentén (8. kép, 9.) tovább vezette és a boltozat széleinél —a kompozíció befejező vonalánál — háromszöggé (8. kép, 5.) alakította (3. kép).

6 A nyolcszögek belsejében különféle figurális motívumok váltakozhattak, melyekből néhány darabot sikerült jó állapotban feltárni; meduzafej, hypocampus és hal, valamint pajzsok és nyílhegyek ornamensei tűntek elő (16. kép, 2., 1. ; 8. kép, 4., 2., 8. ; és 8. kép, 1., 3., 7.). Elképzelhető, hogy a medúzafejet és hypocampust a szobasarkok nyolcszögeiben alkalmazták, tekintettel ezek gondosabb megmunkálására és nagyobb méretére, míg a többi kazettában gyengén kiemelkedő, laposabb pajzsok és nyilak reliefjei váltakozhattak. 2. PÁRKÁNYOK Kétféle díszítésű párkányt találtunk ebben a helyiségben. A) Ali. képen látható párkány híven megőrizte a klasszikus tradíciót a maga eredeti stílusában. Nem nagy falfelületet hangsúlyosan lezáró díszítőrészlet volt. Lehetett ugyanazon helyiség falán kétszeres párkánylezárás egyik sora. Valószínűbb azonban, hogy az M fal kis küszöb, vagy szoborfülke beugrását díszítette. Emellett szól, hogy a) a töredék az alaprajzon az M-mel jelölt fal beugrásában feküdt, amely a beomlott stukkótöredékeket ábrázoló 2. képen a középen látható; b) a kétféle párkánytöredék közül lényegesen kevesebb darabbal van képviselve ez a párkánysor, mint az alább leírásra kerülő. Ez nem magyarázható puszta véletlennel, inkább azzal, hogy kisebb falfelület díszítőrészeit találtuk meg; c) nem viseli magán a nagy falfelületeket erőteljesen lezáró párkányok kritériumait.

7 B) Az oldalfalak díszítését felül a 10. és 12. képeken bemutatott párkány zárhatta le. 3. A FALFELÜLETEK DÍSZÍTÉSE Kanellurás félpillér-töredékek és oszlopfők darabjai szólnak amellett, hogy a falmezőt oszlopok tagolták (9. kép, 1., 2., 3., 5.). Falfelületi díszítésre utaló apróbb töredékek fennmaradtak ugyan, azonban olyan kis mennyiségben, hogy ezekből csak következtetéseket lehet levonni, de a teljes falmező képe nem rekonstruálható.

8 Az M falon a szoborfülkétől vagy küszöbnyílástól jobbra és balra állhatott a felfele futó, szétágazó szőlőindákkal, levelekkel és fürtökkel díszített faltábla (7. kép). A fal lábazati díszítése is stukkóból készült. A terem DNy-i sarkából eltávolított földréteg után előtűnt „Ín situ" a geometrikus márványlapokat utánzó lábazati díszítés

9 (17. kép, 2.). A stukkólábazat felületét helyenkint vékonyrétegű vízkőlerakódás fedte. Ennek eltávolítása után az egyik négyzetlap sarkában férfifej rajza tűnt elő, amelyet még a friss gipszrétegbe karcolhattak be

10 (24. kép, 3.). 17 Budapest régiségei 257