Budapest Régiségei 16. (1955)

ANYAGKÖZLÉS - Kaba Melinda: Az aquincumi parancsnoksági épület belső dekorációja a Laktanya utcában 255-293

4. KÜLÖNÁLLÓ DÍSZÍTÉSEK Egyes levél- és virágtöredékek részletei ugyanolyan gondosan készültek, mint bármelyik nagyobb kompozíció. Akanthus levél (24. kép, 9.) hátsó oldala erősen domború és részletesen kidolgozott. Pillér fejezethez tartozhatott. A száránál széles törésfelületen látható az eredeti felillesztési hely nyoma. Kettőskúpos hosszmetszetű rozetta (24. kép, 5.) valamelyik kompozíció közepét díszíthette. Ugyancsak centrális helyen képzelhető el a hatos cikkelyezésű gránátalma félgömbje is (24. kép, 6.). 3. SZÁMÚ HELYISÉG A 3. számú helyiséget a C, D és a tovább folytatódó M jelölésű falak határolták (1. kép, alaprajz). A C fal Ny-i oldalán hármas os^tatú stukkópárkány húzódott, amelyet — a kiszedett fal ellenére — teljesen sértetlen állapotban sikerült kitisztítani (17. kép, 3. és 4.). A fehér színű stukkópárkány aljához csatlakozóan hozzáöntötték a 9 cm vastag, finom szemcséjű terrazzo padozatot (1. kép, alaprajz, X

2 jelöléssel). A fal közepén előreugrik a párkány, valószínű, hogy itt is félpülér tagolhatta a falat, amelyet az alapvonal előreemelésével hangsúlyosabbá tettek. Ebből a helyiségből több stukkótöredék nem került elő; az esetleges többi leszakadt stukkódísz a fal-kiszedés alkalmával pusztulhatott el. A helyiség déli falán, geometrikus keretbe foglalt, inkrus^tációs stílusú festett lábadat maradt épen (17. kép, 1. és l.kép, alaprajz, X

3 jelöléssel). A márványlaperezetet hűen visszaadó festett falszakaszt 9 cm-es fekete, lepattogzó sáv köti össze a padozattal. A megmaradt falrészletből egymás után váltakozva téglalap-, ill. négyzetmezőben rombusz, ill. korong minta rekonstruálható. Kettős vertikális csík választja el egymástól az egyes mezőket. Mind az alap, mind a belefestett idomok más-más erezetű márványlapot imitálnak. A színek pompás változtatásával és különböző ecsetkezeléssel egymástól elválasztja, kiemeli az egyes motívumokat a festő. A téglalap alakú mező — amely a rombusz alapját képezi — sötétokker, bordó és fehér, egymással kissé összeolvadó foltos festésű. A rombusz keretét előzetesen bekarcolták vonalzó segítségével, majd méregzöld színűre festették. Belsejében sötétzöld, bordó és fehér színek váltakoznak. Az ecsetet itt hosszan elhúzta a mester, amivel az egyenlőtlen, hullámvonalas, keskeny csíkos márványerezetet utánozta. A négyzetes mezőben fordított az eljárás és a színek is felcserélődnek. A körzővel megrajzolt korong belseje a téglalap alappal, a rombusz belseje pedig a négyzetalappal azonos színű és technikájú. A kettőt elválasztó vertikális csík két keskeny fehér sáv között szürke, bordó és okker színű diagonális márványbetétet mutat. A lábazatot felül fehér sávval határolt — 4,5 cm széles — bordó csík zárta le, amely fölött egyszínű fekete mezőben folytatódó falfelület részlete látható. KEVERT RÉTEGBŐL szórványosan került elő 2 db kisebb párkánytöredék. Eredeti helyük nem rekonstruálható. A 14. képen látható, falme^öt %áró párkány középmezőjében a 10. és 12. kép párkány-makkdíszítésének motívuma ismétlődik hosszúkás tört profilú tojássorral. Ugyancsak falsíkot lezáró felső párkány töredéke a 15. képen ábrázolt darab. A klasszikus kőpárkányok szabályos lesbosi kymasorának rendkívül kvalitásos alkalmazását mutatja be a provinciai stukkóművész. A számos stukkótöredék közül ez a párkány sorolható elsősorban a görög architektonikus elemeket visszatükröző itáliai művészet körébe. * Az épület stukkó^mry^/ének mestere ugyanazt a megoldást követte, amelyet a kazettás mennyezetek igazi hazájában, Itáliában látott, ahol ez igen gyakori volt, főleg a császári Róma gazdag épületeiben.

11 A Laktanya utcai mennyezetkompozíció alapgondolata és kivitelezése is közvetlenül Itáliára 258