Budapest Régiségei 16. (1955)
TANULMÁNYOK - Holl Imre: Külföldi kerámia Magyarországon, XIII-XVI. század 147-197
50. kép. Állatfej-alakú kiöntőcső a budai palotából. XIII. sz. v. 51. kép. Állatfejes bécsi kanna. XIII. sz. v. (Lelőhelye: Bécs) rik s ezért a tapadás elkerülésére homokot szórnak a korongtányérra. A fenéklap ugyanígy külön darabból készül még, mint a hazai daraboknál. A hazai anyaggal összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy a bécsi fazekasok fejlettebb módszerekkel dolgoztak, hisz nálunk ekkor még kézzel gyúrt, korongon csak simított kerámiát készítettek. A fejlettebb módszer a szervezkedő városi kézműveseket jellemzi, szemben a feudális keretek között élő, részben talán még háziiparos fazekassággal. A visegrádi, esztergomi, pomázi ásatások anyaga a XIII. sz.-i készítmények további darabjait szolgáltatták. Korrendi elkülönítésüket a megfelelő lelőkörülmények hiánya miatt a jelzés-típusok összehasonlításával végeztük el (57. kép: 58/1—63/1.). A teljes anyag 14 fajta jelzése (57. kép) arra mutat, hogy legalább hat különböző bécsi műhely dolgozott a XIII. sz.-ban a külföldi piacra is, ami a város kézművességének fejlettségét mutatja (45. kép). A következőkben vizsgáljuk meg, hogy a leírt fazekak mellett a bécsi mesterek még milyen más formájú edényeket készítettek, illetve küldtek a magyar piacra. Látjuk, hogy az 1288-ból származó adat szerint ekkor már korsók is készülnek („die da dränt aus Tahen Heven und Chrug"). A budai vár, Óbuda, Csut falu, Győr és Sopron korai leletegyütteseiben előfordul egy — a korabeli hazai formától elütő, fejlettebb — szürke cserépkancsó-típus is. A kiöntőcsücsök irányára derékszögben elhelyezett fül felületét minden esetben bevagdalt vonalminta díszíti, amely jellegében a leírt bevágott bélyegekkel rokon. Egy-egy esetben sikerült három olyan darabot is találnunk, ahol nem párhuzamos vonalak, hanem az 58. sz. keresztes jegy, a 60. sz. jegyhez közel álló forma, illetve a 62. sz. bélyeg kicsinyített formája fordult elő. Ezek a darabok azt mutatják, hogy a bécsi műhelyekben készült ez a kancsótípus is (46. kép) 40 . E kancsótípus a legtöbb esetben a hazai XIII. sz.-i kerámiával együtt került elő; pontosabb meghatározásukat elősegíti, hogy két példányt a budai palota nyugati szárnya alatt olyan rétegben találtunk, amelyet I. Albrecht bécsi fillére (1285—1308) határoz meg. Valószínűnek tartjuk — az azonos készítési mód (redukált égetésű cserép) miatt —, hogy ilyen korú leleteink között sűrűn előforduló harang és tányér alakú fedők és csücskös mécsesek is bécsi készítmények (45. kép), bár műhelyjegyes példányt még nem ismerünk. A XIV. század ausztriai kerámiáját még nem ismerjük ilyen mértékben, így a kereskedelem további alakulását még nem rajzolhatjuk meg. A budai vár és a visegrádi alsó palota Anjou-kori pénzekkel kísért leleteiben találtunk már néhány további darabot. A jelzések (57. kép : 34—66.) fejlődést mutatnak, a bélyeg már pecséttel készül, köztük Molthein 34. sz. típusa is előfordul. Az anyag most is majdnem mindig szürkére égetett cserép, grafit nélkül. 174
