Budapest Régiségei 16. (1955)

TANULMÁNYOK - Holl Imre: Külföldi kerámia Magyarországon, XIII-XVI. század 147-197

MÁZAS AUSZTRIAI KERÁMIA A XIII—XIV. SZÁZAD FORDULÓJÁN Mint láttuk, ásatásaink már a fentiekben is jelentősen bővítik az ausztriai fazekasság középkori tevékenységéről ismert képet. Alábbi adataink a középkori kerámia fejlődése szempontjából jelentős kérdésben világítják meg a bécsi fazekasok munkásságát. A középkori kézművesség fejlődésének legfontosabb szakaszát jelenti az a megváltozott helyzet, ami a jobbágy-háziiparos városba költözésével előáll. A megjavuló munkafeltételek, a piac szerepének előtérbe lépése, a fokozódó kereslet és minőségi igény alapvető technikai változtatásokat tesz lehetővé, illetve eredményez. Nagyobb gyakorlatot, fokozott specializálódást követel a mesterektől és az előállított termékek formai és technikai szempontból egyaránt fejlődést mutatnak. A városi műhely erősödésének, a kézműipar fejlettségének egyaránt jelzője a fazekasság munkájában a mázas edények készítése, ami a római városi műhelyek felbomlása után helyenként teljesen megszűnt. A gótika első mázas edényei — à különböző fejlődési fokok, a műhelyhagyományok továbbszármaztatásától függően — országonként, városonként más-más időpontban jelennek meg. Franciaországban és Angliában a XII—

XIII. sz.-ban, Hollandiában 1200 körül egyre gyakrabban használnak más ólommázat. A közép-európai adatok fejletlenebb helyzetről számolnak be, alig egy-egy mázas edényt ismerünk, amelyről biztos, hogy a XIV. sz. előtt készült.

41 Budán, a polgárváros egyik középkori pincekútjának feltárása során, XIII—

XIV. sz.-i leletek kíséretében, helyi és ausztriai kerámia között négy ólommázzal bevont (aranysárga, barnás, olajzöld) füles lábas darabjai és egy állatfejes kiöntőkkel díszített kanna is előkerült.

42 Alábbiakban készítési helyük és koruk kérdését vizsgáljuk (48—49. kép). A háromlábú füles lábasok típusa hasonló ahhoz a barnásszürke, finom anyagú lábashoz, amely a palota ásatásánál a 33. gödör XIII, sz.-i leletegyüttesével került elő (47. kép). Eltérés csak annyi, hogy a mázas darabokon már lábak is vannak és a jellegzetes kihajló nyél végét kis állatfej díszíti. A kanna állatfejes kiöntőjének rokon darabja, egy füstös égetésű töredék (50. kép) a palota 40. gödrének korai leletegyüttesében feküdt, egy mázas lábasedény töredékével. Az állatfejes kannák és mázas lábasok készítésének közelebbi idejét utóbbi gödörből kikerült Árpád-kor végi bécsi fillér határozza meg. Az ökörfejekkel díszített kanna finom sárgás cserépanyaga és sárga máza az egyik lábas anyagával és mázával egyezik; a fülön végigfutó bevágás a lábasok nyelén is megfigyelhető. Véleményünk szerint egy műhelyből kerültek ki. Azt a kérdést, hol készítették őket, eldönti az az állatfejes kanna, amelyet Bécsben találtak

43 (51. kép). Fülének és kiöntőinek formája arra vall, hogy budai kannánkkal egy műhelyben készült. ISMERETLEN MŰHELYEK A perembélyeggel ellátott grafitos és szürke cserépedények legnagyobb részénél megállapítható, hogy a XIII—

XVI. sz.-ban Ausztria műhelyeiben készültek. Ásatásaink azonban, ha kisebb mértékben is, olyan házi-kerámia anyagot is napfényre hoztak, amelynél több jelenség arra mutat, hogy az ismert osztrák műhelyeken kívül máshol is készítettek jelzett kerámiaanyagot. Összeállításunkban a 71—95. sz. bélyegek foglalják össze ezt az egyelőre kérdéses anyagot, amelynek tisztázása régészetünk további feladata.

44 Az osztrák bélyegek legnagyobb része a város címerképéből származik és aránylag egységes csoportokat alkot. Ezzel szemben ezek a jegyek sokban egyéni, más műhelytől független jelzések, azaz sokkal inkább mester jegyek, amelyek kötetlenebb, céhszervezetbe nem tömörült (vagy nem régen tömörült) fazekasokra utalnak. Másrészt e jegyek 62%-ban olyan kerámián fordulnak elő, amelynek agyagában grafit nincsen (csak a 71—78. jegyeket találtuk grafitos cserépen). Ez utóbbi jelenség még nem elegendő annak kimondására, hogy magyar fazekasmunkákkal állunk szemben. Fentebb már kiemeltük, hogy az osztrák anyagot ily módon leszűkíteni mennyire sematikus lenne. Mindenesetre hazai mesterek esetében grafitos áruról sokkal kevésbé beszélhetünk; ezt nemcsak a nyersanyag beszerzésének nehézségei indokolják, de az a versenyképesség is, ami ellen hazai fazekasaink a XVII. sz.-ban sem tudtak védekezni.

45 A „bécsi fazék"

46 a XIII. sz.-tól kezdve egyre erősebben áramlik, mind menynyiségi, mind területi térhódítását tekintve. Leletanyagunk azt is jelzi, hogy kereskedelmi forgalmuk a hódoltság idején sem szűnik meg teljesen. Ez tehát azt mutatja, hogy azonos kerámia itt akkor nem 175