Budapest Régiségei 16. (1955)

TANULMÁNYOK - Györffy György: Kurszán és Kurszán vára : a magyar fejedelemség kialakulása és Óbuda honfoglaláskori története 9-40

Dzajhânï és az őt híven követő mohamedán geográfusok munkája általában gyakorlati célú volt: az akkori ismert világot bejáró mohamedán kereskedők számára olyan megbízható föld- és néprajzot nyújtani, amely a tényleges helyzetet ismerteti meg. Dzajhânï geográfiájának a későbbi kompilációkkal szemben különös értékét az adja meg, hogy értesülései nagyrészt olyan utazóktól származnak, akik a leírt népek között megfordultak. A Gardïzï-féle szövegvariánsnak a két folyó közt elterülő magyar föld (Etelköz) kiterjedésére vonatkozó részéből

7 ez szövegszerűen is kiderül. Ez a rész a következőképpen hangzik: „.. .a szlávok közelében egy rómaiakhoz tartozó nép van, akik keresztyének, n. n. d. r.-nek hívják őket. Többen vannak, mint a magyarok, de gyengébbek. A két folyó közül az egyiket Atil-nak hívják, a másikat pedig Dübá-nak. Ha a magyarok a folyó partján vannak, onnét látják az n. n. d. r.-eket. A folyó partja felett egy nagy hegység van. Egy folyó ered ott és oldalánál folyik. E mögött a hegy mögött egy keresztyén nép lakik, amelyet m. r. dät-nak hívnak. Ezek és a n. n. d. r.-ek között tíz napi távolság van."

8 Az újabb kutatások nyomán tudjuk, hogy &Duba folyó a Duna elírása; a n. n. d. r. népnévben a bolgároknak a magyarok által használt nándor neve rejtőzik, amely Nándorfehérvár (Belgrád) nevében maradt fenn hosszú ideig; a m. rdat (Hudüd al-Alam: mirvat) népnév pedig a m. rvat név elírása, és ez a morvákat jelöli.

9 A m. rvat alak lehet egy régi magyar * maravat 'morva' szó feljegyzése, amely a XII—

XIII. század folyamára az a > o (â) változás nyomán

10 a többes *morovotok (maràvàtok) alakon keresztül moroutok (marautok) alakká változott. Ezt tükrözi Anonymus Gestájának Morout-]a..

n Gardïzï idézett leírásának szempontunkból legjelentősebb kifejezése az, hogy „Ha a magyarok a (Duna) folyó partján vannak, onnét látják a nándorokat". E kifejezés ugyanis világosan szemlélteti, hogy a leírás a magyarok szemszögéből ítéli meg a nándorok lakhelyét, tehát az értesülés magyar oldalról származik. De sokat mond az is, hogy a szomszédos népeket a magyarok által használt nándor és marót néven nevezi. Ha Gardïzï forrása Dzajhânï műve volt, e fenti megállapítás azt jelenti, hogy Dzajhânï nem távoli mende-mondát jegyzett fel, midőn a magyarok földjét és belső viszonyait ismertette, hanem olyan értesülést, amely közvetlenül a magyarok földjén járt embertől származik. Világos tehát, hogy az az adat, amely szerint a honfoglalás előtti hazában a magyar törzsszövetségnek két fejedelme volt, a kendének nevezett főfejedelem és a gyulának nevezett fővezér, aki a tényleges hatalmat kezében tartotta, a kérdés vizsgálatának szilárd kiindulópontja. Ezek után vizsgáljuk meg, hogy mit jelent a kettős királyság intézménye és az ázsiai nomád társadalmakban hogyan jelentkezik ez az intézmény. A kettős királysággal nálunk először Róheim Géza foglalkozott behatóbban.

12 Róheim párhuzamba állítja a kettős királyság kazároknál jelentkező formáját a japán mikádó-shogun intézménnyel és a magyar kende-gyula kettős fejedelemséggel; ennek egyik megnyilvánulását látva a Continuatio Georgii Monachi adatában, amely szerint a honfoglalás előtt a bizánciak két magyar fejedelemmel tárgyaltak, Árpáddal és Kurszánnal. A kettős királyság eredetéről szólva megállapítja, hogy „az intézmény maga biztos jele a királyi méltóság mágikus, sacralis voltának". A mágikus, szakrális jelleget tanúsítja a kettős királysággal kapcsolatban több esetben előforduló királyölés szokása, amelynek értelmében a király uralma vagy meghatározott ideig tart, melynek lejártával a királyt megölik, vagy megölése akkor következik be, ha a király testi-lelki képességei, szerencséje vagy varázsereje lehanyatlik. Róheim a királyölés afrikai példái mellett ismerteti a kazár és a türk királyölésre vonatkozó adatokat és párhuzamba állítja ezzel krónikáinknak azt az adatát, amely szerint a honfoglalás után Álmost megölték. Behatóbban tárgyalta a kettős királyság intézményét Alföldi András,3 aki a nomád kettős királyság megjelenési formái közé sorolja a következőket: 1. hun társuralkodók: Ruas—Oktar, Attila—Bleda; 2. az ázsiai hunok wu-sun nevű szomszédainál két uralkodó nagy kun-bi és kis kun-bi nevet visel; 3. a türk fejedelmek két őse Bumin és Istemi; a türkök keleti és nyugati félre szakadtak s a keleti és nyugati fél is két részre oszlott; 4. az ujgur törzsszövetség két félre tagolódott; 5. a magyar kettősfejedelemség; kende és gyula; 6. Árpád és Kurszán; 7. az Árpád-kori ifjabb királyság intézménye; 8. a török kimek népnév iki-imek ,két imek' etymológiája. Alföldi szerint a kettős királyság intézménye területi megoszlással járt, amelynek gyökere a társadalom legkisebb egységéig figyelemmel kísérhető a jobb- és baloldalra való tagolódás jelenségében. A nomád népek két félre oszlásának jelenségei között felhozza a két színnel elnevezett, valamint a 10 törzs — 9 törzs beosztású két néprész eseteit is. Ide sorolja a két vadász által üldözött szarvas mondáit, s ennek során a kettéosztás totemisztikus