Budapest Régiségei 16. (1955)
TANULMÁNYOK - Györffy György: Kurszán és Kurszán vára : a magyar fejedelemség kialakulása és Óbuda honfoglaláskori története 9-40
hátterére tér ki. Alföldi szerint ugyanis e kettéosztás gyökere az, hogy a „ciánok két frátriába vannak összefoglalva". Alább pedig azt fejti ki, hogy ,,a nomád államszervezet e tagolása abból a társadalomformából fejlődött ki, amelyet »vaterrechtliches Zweiklassensystem«-nek neveznek az ethnológusok". Ezt tükrözné a lovas pásztorok eredet-hagyománya; a két testvérős, a két madárős stb. Alföldinek itt ismertetett gondolatmenete, ha több figyelemreméltó párhuzamra rá is mutat, alapjában véve elhibázott. Alföldi ugyanis a szellemtörténet módszerét követve, a kettősséget keresi és kapcsolja össze a legkülönbözőbb korokban, a fejlődés különböző fokain levő társadalmakban, bármilyen formában is nyilatkozik meg a kettősség; két frátria, két uralkodó, két néprész avagy két országrész képében. E különböző jelenségeket pedig azonos eredetűnek tekinti, szinte egy olyan sajátosságnak, amely végigvonul az emberi társadalmak, de különösen a nomádok történetén. Módszertanilag kifogásolható, hogy egyes elszórt esetekből kiindulva általánosít, holott ugyanannyi, vagy sokkal több példát lehetne felhozni, amely a keresett jelenségnek nyomát sem mutatja, vagy más szisztémát tüntet fel, holott a tanulmány konzekvenciáit levonva, elvárnánk a kettősség meglétét. A kettősség teljes hiányának számtalan esete mellett ilyen pl. a hármasság jelentkezése a legkülönbözőbb társadalmak vezetésében — a nomádoknál is — amelyek alapján, kevesebb joggal ugyan, vizsgálat tárgyát képezhetné a „hármas királyság" jelensége is. 14 Ami a kettős királyság eredetét illeti, Alföldi a totemisztikus társadalmak frátriáiban véli feltalálni gyökerét. A kérdés megoldása azonban nem ilyen egyszerű. Kettős uralom a társadalom fejlődésének különböző szakaszain, különböző feltételek között létrejöhet. Az alábbiakban megkísérlem a kettős uralom keletkezésének néhány jellegzetes formáját bemutatni anélkül, hogy ezzel az áttekintéssel teljességre és a jelenségek hiánytalan megmagyarázására törekednék. 1. A társadalmi fejlődés kezdeti fokán élő anyajogú társadalmakban igen elterjedt jelenség, hogy a nemzetség két exogám frátriára oszlik. 15 . így például minden vogul és osztyák nemzetség két azonos nevű frátriára tagolódik. 15 / a- Kettős vezetésről azonban nincs tudomásunk. Az északamerikai indiánok néhány törzsében megfigyelhető a kétosztályú rendszer és a kettős vezetés egyidejű jelentkezése. Az irokézek szeneka törzse nyolc nemzetségre oszlik, melyek közül 4—4 képez egy frátriát. Minden nemzetségnek két feje van, egyik a nemzetségből választott szachem (békebeli vezető), másik a hadve ér. A frátriáknak nincs feje, de nincs állandó főnöke a törzsnek sem, csupán a felfedezés századában létrejött öt törzsből álló szövetségnek volt a háború és szövetkezés ügyeit intéző két hadvezére. 16 Az oszaga indián törzs két félre oszlik; mindkét félnek megvan a maga főnöke. Az évi bölény vadászatkor ezek naponként váltakozva parancsolnak. A parancsok végrehajtásában 10 akida segédkezik, akik a törzs különböző nemzetségeiből származnak. Ezek tanácsa dönt a főnökutódlás vitás kérdéseiben. 17 Meg kell jegyeznünk, hogy a kétosztályú rendszerrel az esetek nagy többségében nem jár együtt a kettős vezetés, s ami az irokéz szachem és hadvezér kettősségét illeti, ezek nem egy-egy frátria vezetői; más meggondolás éppenséggel amellett szól, hogy itt egy más társadalmi fejlődés eredményét lássuk. 2. Schurtz mutatott rá óceániai példák alapján, hogy a nemzetségfőnek és a „férfiszövetség" vezetőjének vetélkedése sok helyen kettős vezetés kifejlődését eredményezte. 18 A matriarchalis földművelő társadalmakban általánosan megfigyelhető jelenség, hogy a nemzetség férfitagjai külön férfiszövetséget alkotnak, külön férfiházban laknak és vezetőjük nem azonos a nemzetségfővel. 19 E kettősség jellegzetes példáit Melanéziában találjuk meg. Az újpommerániai Gazella-félszigeten a nemzetség feje az „a gala", akinek méltósága a nagybácsiról az anyai ágon való unokaöccsre száll. Mellette áll a „luluai", a hadvezér, a férfiszövetség vezetője. Méltósága nem örökletes, hanem a harcban való kiválósága teszi erre alkalmassá. Bár néha belső ellentétek esetén bíróként lép fel, hatalma az „a gala" mögött másodrendű. 20 Ugyanakkor Kelet-Melanéziában, ahol a férfiszövetségek virágzása tetőpontján állt, a hadvezér sok helyen győzedelmeskedett a nemzetségfő felett és a hatalmat magához ragadta, amely mellett a nemzetségfő uralma csak névlegessé vált. Ez következett be például a Szent Anna- és Ugi-szigeteken. Ahol a vetélkedés a nemzetségfő győzslmével végződött, a nemzetség szerepe változatlan maradt vagy csökkent; ahol viszont a hadvezér ragadta magához a hatalmat, a nemzetség expanzív ereje megnőtt és nagyobb hadi vállalkozásokra, szövetkezésekre vezstett. Hasonló fejlődés eredménye Schurtz szerint az irokéz nemzetség kettős vezetése is: a szachem (békefőnök) és a hadvezér kettőssége. Bár Schurtz a férfiszövetségek uralomrajutásának ezt az expanzív szerepét párhuzamba állítja a patriarchátus kifejlődésével létrejött hasonlósággal s rámutat arra, hogy itt az elhaló régi és a születő új küzdelméről van szó, nem vonja le azt a következtetést, hogy a férfiszövetségeknek éppen a matriarchátus széthullásának és a patriarchátus kialakulásának korszakában van jelentősége. 21 Az itt felvázolt folyamat alkalmas annak bemutatására, hogy a patriarchátus felé fejlődő anyajogú társadalomban hogyan jöhet még létre kettős uralom. Elhamarkodott lenne azonban ebből a királyság eredetére következtetni. A nemzetségfő és seregvezér kettős uralma a fejlődés adott fokán egy átmeneti állapot, amelyet éppen a változás, a fejlődés szül, s amely a további fejlődéssel eltűnik. 3. Bizonyos esetekben kettős vezetést eredményezhet, ha a főnök uralma szakrálissá válik. A szakrális uralom kialakulásában több tényezőnek van szerepe. Ezek sorában nem hanyagolandó el a materiális érdek szempontja sem. E fejlődésben ugyanis valószínűleg szerepet játszik a főnöknek az a törekvése, hogy vagyonát és hatalmát
