Budapest Régiségei 16. (1955)

TANULMÁNYOK - Györffy György: Kurszán és Kurszán vára : a magyar fejedelemség kialakulása és Óbuda honfoglaláskori története 9-40

magyar gesta politikai tendenciáját tekintve nem más, mint a megvakított Vazul uralomra került fiainak dinasztikus története; annak igazolása, hogy a Vazul-fiak István trónjának jogos utódai. Anonymus és a XIII. századi dinasztikus történetírók pedig még azt a szépséghibát sem tűrték meg a dinasztia történetében, hogy királyaikat attól a Vazultól származtassák, aki István királyra tőrt emelt. Ezért testvérét, Szár Lászlót tették meg az ág ősapjává. A hun—magyar krónika a hunoktól^ ill. az Attilától való származtatás igazolására készült. Mint jellegzetes esetet megemlíthetjük még, hogy a humanista Bonfini is beleszőtte magyar történetébe a Corvin-család római származtatását. A példák további felsorolása szükségtelen. A dinasztikus vonások a középkori krónikairodalmat nemhogy csak átszövik, hanem gyakran szülői ilyen irodalmi termékeknek. Ha tehát az Árpád-ház uralmának kezdeteit tárgyaló forrásokról van szó, szabad-e mellőznünk azt a szempontot, hogy a dinasztia saját eredetét a neki tetsző módon akarta belevinni a köztudatba, hogy uralmának legalitását a neki megfelelő beállítással akarta igazolni? ! Nézetem szerint éppen ez a szempont adja kezünkbe a kündü-kérdés nyitját, az arab és bizánci források ellentétének feloldását. A kérdés e szempontból való vizsgálatának módszere az, hogy a magyar honfoglalás forrásait három csoportba osztjuk be, attól függőleg, hogy a vizsgálandó források mennyiben voltak Árpádházi dinasztikus hatásnak kitéve. Az első csoportba sorolhatók azok a források, amelyek teljesen mentesek az Árpád-ház dinasztikus törekvéseitől. Ide tartoznak a mohamedán források, a Continuatio Georgii Monachi és a nyugati évkönyvek. A második csoportba sorolhatók azok a források, amelyek az Árpád-ház törekvéseitől függetlenül jöttek létre, de dinasztikus hatás folytán változást szenvedtek. Ilyen a fehér ló monda, amely eredetileg népmonda volt és ilyen Anonymus elbeszélése Kündü fia Kurszán honfoglaló szerepéről, amely eredetét tekintve nemzetségi hagyomány, de dinasztikus krónikába beépítve, mindkettő változást szenvedett az uralkodóház történeti szemléletének megfelelően. A harmadik csoportba sorolhatók azon források, amelyek közvetlenül az Árpád-ház szemléletét és törekvéseit tükrözik. Ilyen Konstantinos Porphyrogennetos feljegyzése a magyar fejedelemség kezdeteiről és Árpád megválasztásáról, amely feljegyzés általánosan elfogadott vélemény szerint Árpád unokája, Tormás elbeszélésén alapul s végül ide sorolandók a magyar krónikák közlései az Árpád-ház eredetéről. ; A továbbiakban megkísérlem a kérdés vizsgálatát csupán az első forráscsoportra támaszkodva. A kapott képet kiegészítem a második csoport nyújtotta vonásokkal. Végül vizsgálat alá veszem a harmadik csoportban megnyilvánuló leplezetlen dinasztikus szemléletet. A reánk maradt mohamedán források a következőket tartalmazzák a magyar fejedelemség intézményéről a honfoglalás előtti időre nézve: Ibn Rusta arab geográfus (900 körül): „A magyar pedig a töröknek egy fajtája. Vezérük 20 000 lovassal vonul ki. Vezérüket kndh-nzk (olv.: kende) hívják. Ez királyuk megkülönböztető címe. Mert annak az embernek, aki királyként uralkodik rajtuk, d%slh (olv.: gyula) a neve. Minden magyar a d%slh nevű vezérük parancsát követi a háború dolgában, védelemben és egyéb ügyekben."

3 Gardîzï perzsa geográfus (1050 körül): „A magyarok a törökök egyik fajtája. Vezérük 20 000 lovassal (vonul ki). Vezérüket kndh-ntk{o\v. : kende)hívják. Ez a nagyobbik királyuk neve. Ázt a vezért, aki az ügyeket intézi, d%slh-nak (olv.: gyula) hívják. A magyarok pedig azt teszik, amit ez a d%slh parancsol."

4 A későbbi kompilációk és kivonatok csak egy királyról tesznek említést; így a „Hudüd al-'Álam" c. ismeretlen szerzőtől származó perzsa geográfiai munka (982-ből) a d%slh romlott alakját, Bakrï(1080 körül) és Muhammad-i Áufi (1228 körül) kndh alakot közöl.

5 Mint a forráskritikai kutatás megállapította, a mohamedán geográfusok idézett helyei közös forrásra mennek vissza, éspedig a IX. századvégi állapotokat leíró és 914-ben szereplő Dzajhani bocharai miniszter „Kitäb al-mamälik wal-masälik" (Az országok és utak könyve) c. munkájára.

6 Ezek szerint már Dzajhani műve tartalmazta azt, hogy a magyarok főfejedelme a kende, és fővezére a gyula volt. Mi a forrásértéke ennek az adatnak? 10