Budapest Régiségei 16. (1955)

TANULMÁNYOK - Györffy György: Kurszán és Kurszán vára : a magyar fejedelemség kialakulása és Óbuda honfoglaláskori története 9-40

GYÖRFFY GYÖRGY KURSZÁN ÉS KURSZÁN VARA A MAGYAR FEJEDELEMSÉG KIALAKULÁSA ÉS ÓBUDA HONFOGLALÁSKORI TÖRTÉNETE A magyar honfoglalás Budapest területén Anonymus elbeszélése szerint ilyen módon zajlott le : „A Magyar-rév. Néhány nappal később Árpád vezér meg összes főemberei közös elhatározással, egyetértés" sel és szabad akarattal kivonultak a szigetről és tábort ütöttek Soroksáron túl a Rákos vizéig, S midőn látták, hogy mindenfelől bátorságban vannak és senki sem bír nekik ellentállani, átkeltek a Dunán. A révet, ahol az átkelést végrehajtották, Magyar-révnek nevezték el azért, mert a hét fejedelmi személy, akit hét-magyarnak mondtak ott hajózott át a Dunán. Mikor odaát voltak, tábort ütöttek a Duna mellett a fel hévizekig. Ennek hallatára a Pannónia földjén lakó összes rómaiak futással biztosították életüket. Másnap pedig Árpád vezér meg minden főembere Magyarország valamennyi vitézével együtt bevonult Attila király városába. Ott látták a királyi palotákat — egyeseket földig romban, másokat nem — és fölötte csodálták mindazt a kőépületet. Kimondhatatlanul felvidultak, mivel érdemesek lettek arra, hogy elfoglalják — s még hozzá háború nélkül — Atilla király városát, kinek az ivadékából származott Árpád vezér. Ott lakomáztak mindennap nagy vígan Atilla király palotájában, egymás mellett ülve. Mind ott szóltak szépen összezengve a kobzok meg a sípok a regösök valamennyi énekével együtt. Az ételt-italt a vezérnek meg a nemeseknek arany, a közrendűeknek meg a parasztoknak ezüst edényben hordták fel, mert hiszen a körülfekvő egyéb országok összes javát az Isten az ő kezükbe adta. Bőségesen és pompásan éltek valamennyi hozzájuk jött vendéggel egyetemben. Árpád vezér a vele mulatozó vendégeknek nagy földeket és birtokokat adományozott. Ennek hallatára még több vendég tódult hozzá és ujjongva vele mulatott. Ekkor Árpád vezér meg övéi örömükben húsz napig maradtak Atilla király városában. Közben majdnem mindennap Magyarország vitézei valamenynyien a vezér színe előtt vértezett harci ménjükön ülve pajzzsal meg lándzsával nagy tornát vívtak; másfelől az ifjak pedig pogány szokás szerint íjas-nyilas játékot játszottak. Ettől Árpád vezérnek nagy-jó kedve támadt s minden vitézének különféle ajándékokat adott: aranyat, ezüstöt meg egyéb jószágot is. Továbbá ugyanazon a helyen Kündünek, Kurszán apjának földet adományozott Atilla király városától a százhalomig és Gyógyig, fiának meg egy várat népe őrizetére. Kurszán aztán ezt a várat a maga nevéről neveztette s ez a név a mai napig sem merült feledésbe."

1 Az elbeszélésből az derül ki, hogy a mai Óbuda területén Kündüés fia, Kurszán szállott meg s e helyen állott a későbbi időben is ismert Kurszán-vár. Ha fényt akarunk deríteni arra, hogy az elmondottaknak mi a történeti értéke, meg kell vizsgálnunk, hogy mit tartalmaznak egyéb forrásaink Kündüről s fiáról, Kurszánról és milyen szerepe volt e vezérnek a magyar történelemben. A kündü-probléma egyike a magyar őstörténet tisztázatlan kérdéseinek. A mohamedán források szerint a honfoglalás előtt a magyaroknak két fejedelmük volt: egyik a kende (kündü), a névleges főfejedelem; másik a gyula, a tényleges hatalmat kezében tartó fővezér. Ugyanakkor Konstantinos Porphyrogennetos, aki behatóbban ismerteti a magyar törzsszövetség honfoglaláselőtti viszonyait, semmit sem szól kündüről, sőt szerinte Árpád előtt Levédi volt a magyarok feje, Levédi előtt pedig a magyaroknak nem is volt fejedelmük. A két jólértesült forrás ellentmondó adatainak összeegyeztetésével kutatóink hosszú idő óta kísérleteznek.

2 Nézetem szerint e kérdés vizsgálatánál az alábbi tényből kell kiindulnunk. A kündü-kérdés, amely a két forrás említett ellentmondásából adódik, egyben az Árpád-ház uralma kezdeteinek a problémája. E kérdés felvetése egyben annak a felvetése, hogy az Árpádok mikor és milyen körülmények között jutottak a magyar törzsszövetség feletti hatalom kizárólagos birtokába. E kérdés tehát az Árpádok dinasztikus kérdése is: az uralomrajutás, a legalitás kérdése. Minden uralomrajutott dinasztia igyekszik uralmának legalitását történetileg igazolni. A középkori történetírás egy része éppenséggel ennek a törekvésnek köszönheti létét. így pl. a XI. századi 9