Budapest Régiségei 15. (1950)
ÉRTESÍTŐ - Csemegi József: Herakles-csomó 549-564
a sör vámból keletkezett. Az építkezést Prunner György kamarai jószágkormányzósági tanácsos vezette, s rendeltetése szerint elszegényedett budai polgárok befogadására szolgált (modicum pro egenis et depauperatis civibus Lhabitaculum exstruere), vagyis eredetileg szegényház volt, s mellette épült 1751-ben Christen Antal áldozatkészségéből a Flórián-kápolna. Buda város önkormányzatának visszaszerzése után a városi tanács vette át a gondozását, s minthogy a sörbehozatali vám megszűnése után legfőbb jövedelmi forrása is megszűnt, az ottani ápoltak ellátásáról olymódon gondoskodtak, hogy 1718-tól kezdve a városi tanács e célra havi 8 forintot utalt ki a városi pénztárból, amit 1723-ban negyedévenkint fizetendő évi 1000 forintra emelt fel. Az ápoltak száma az 1732. évi canonica visitatio szerint 24 volt (in quo aluntur pauperes ordinarie 24 et vestiuntur), minthogy azonban a szegényházi alap nagyrészét az 1739. évi pestisjárvány alatt más célra fordították, az ápoltak számát le kellett szállítani s 1755-ből már csak 14 ápoltról tudunk. Unnék ellenére is a városi tanács javára kell írnunk, hogy elég korán gondoskodott elszegényedett s bizonyára munkaképtelen polgárai ellátásáról. Kezdettől fogva kizárólag a betegápolás céljait szolgálta a hajdani Szent Jánoskórház, melynek eredetét az 1710. évi pestisjárványra szokás visszavezetni (Guszmann : A budai régi Szent János-kórház krónikája), az alapul szolgáló 1710. évi tanácsi határozat (Man baue hinter der Mauer ein Spital für Pestkranke, bestelle ein Weib, welches milde Gaben für dieselben sammle) azonban nem található a tanácsülési jegyzőkönyvekben. Ezzel szemben tény az, hogy a kórház helyén eredetileg a pestisgyanúsak befogadására szolgáló úgynevezett »veszteglőház« (ContumazHaus és nem Spital) állott, melyet az 1713 március 1'0-én kelt tanácsi határozat kórházi célokra rendelt felhasználni s állandó ápolónőt rendelt oda (Das Contumaz-Haus solle vor ein allgemein Krankenhaus bleiben, aldahin ein Weib kommen, so vor die Krankhe sammeln, ein Essen bey guten Leuten erbettlen und ihnen aufwarthen solle). Ez a tulajdonképpeni eredete a hajdani Szent János-kórháznak, mert a veszteglőház csupán a pestisjárvány tartamára rendelt ideiglenes intézmény volt, kórházra ellenben állandóan szükség volt. Miller János Ferdinánd már idézett munkájában (Historiographia etc. 317. s köv. 11.) a kórház keletkezését egy a veszteglőházban elhalt orvos hagyatékának értékesítésére vezeti vissza (in domo contumaciae, moderno utpote nosocomio, demortui exigua substantiola pro recipiendis in casu ac curandis egenis et infirmis modica casula exstrui) s erről a kórházról azt írja, hogy két szobából és egy konyhából állott, de az ápolónak (Beschauer) is volt benne egy szobából és egy konyhából álló lakása. Maga a veszteglőház fából épült, amint ezt az 1710 december 8-án kelt ácsszámla tanúsítja, a kórház azonban már szilárd anyagból épült, de méreteiben nem szárnyalta túl a hajdani veszteglőházat. Az 1732. évi canonica visitatio az épületet szegényháznak (domus pauperum in piatea Sancti Joannis Nepomuceni) nevezte, ami annyiban helytálló, hogy a kórházi ápolást csupán a szegény betegek vették igénybe. Ebben a kórházban az idézett canonica visitatio szerint 26 ápolt volt elhelyezve, s ellátásukról részben a városi tanács által kiutalt havi nyolc forintos segélyből, részben pedig a házankénti gyűjtésből befolyt alamizsnából gondoskodtak. A kórház mellett álló s Nepomuki Szent -Jánosról elnevezett kápolna alapkövét 1735 május 10-én tették le, addig csupán a nevezett szent szobra állott a kórház előtt, s ez után nevezték az utcát is Szent Jánosutcának. A régi Szent János-kórház (nosocomium seu domus pauperum) felhasználásáról azon havi kimutatások alapján értesülünk (Specification des jetzigen effect!ven Standes im Armen-Haus), melyek 1780 júliusától kezdve 1781 februárjáig készültek az ottani ápoltakról. Ezek a kimutatások amellett tesznek tanúságot, hogy a kórház való567
