Budapest Régiségei 15. (1950)
ÉRTESÍTŐ - Csemegi József: Herakles-csomó 549-564
sággal betegek befogadására szolgált.(Budai levéltár, Miscellanea antiqua 15.) Az 1774 és 1782 között készült kimutatások pedig arról tanúskodnak, hogy az ápolási költségeket részben a szegényházi alapból fedezték (von dem Armen-Haus fundo verpf legeten), részben pedig maguk a betegek viselték. (Budai levéltár, Miscellanea antiqua 17.) Mikor a nagyszombati egyetemet 1777ben Budára helyezték át, új rendeltetést kapott a kórház, nevezetesen egy ideig orvosnevelési célokat szolgált. Ezzel kapcsolatosan azonban szükségessé vált a kórház kibővítése, mert a rendelkezésre álló helyiségek nem voltak elegendők. Az egyetem sebésztanárának kezdeményezésére a helytartótanács már 1780 augusztus 10-én felhívta a városi tanácsot, hogy tegye lehetővé a belgyógyászati kezelés alatt állóknak a sebészeti kezelésre szorulóktól való elkülönítését s ezzel kapcsolatosan 1780 október 19-én utasította a városi tanácsot, hogy kezdjen tárgyalásokat az egyetemmel a kórház kibővítése tárgyában. A városi tanácsnak 1781 augusztus 30-án a helytartótanácshoz intézett jelentéséből tudjuk, hogy az elmúlt nyáron megtartott helyszíni szemle alkal mával megállapítást nyert, hogy a kórházépület bővítésére szükséges telek rendelkezésre áll (penes idem nosocomium vacuum quoddam spatium), az építési költségekre azonban nincs fedezet, mert a kórházalap hozadéka a fenntartási költségekre sem elegendő. Tavasszal és ősszel ugyanis rengeteg vidéki munkakereső özönlik a városba, ezeket megbetegedésük esetén kénytelenek a város költségén ápoltatni (verno et autumnali tempore quamplurimi extranei pauperes homines ad hanc civitatem, ut sibi aliquid promereantur, pro vinearum et aliis laboribus confluant). De nincs is szükség a kórházépület kibővítésére, mert az egyetemi tanárok ezt csupán azért sürgetik, mert a kórházépületben akarnak lakni, márpedig a közelben elég lakás áll rendelkezésre, ezért nem kell a várost költségbe verni. (Budai levéltár, Locumtenentialia antiqua 1913.) Az egyetemnek 1783 december 9-én Pestre történt áthelyezésével ez a kérdés lekerült a napirendről s a kórház épület addigi állapotában teljesítette tovább hivatását. Míg a régi Szent J ános-kórház még sokáig megtartotta eredeti rendeltetését, addig a Flórián-kápolna melletti polgári szegényház sorsa rövidesen beteljesedett. A helytartótanács ugyanis 1784 október 26-án közölte a budai városi tanáccsal, hogy hajlandó a várbeli hat kaszárnyaépületet és katonai kórházat átengedni, ha a városi tanács az Eszterházy-ezred törzsét az Alsóvárosban helyezi el s 150—160 beteg befogadására szolgáló katonai kórházat épít (erigendumque propriis sumptibus recipiendis adminus 150—160 infirmis capax nosocomium ob liget). Egyszersmind arra is felhívta a városi tanács figyelmét, hogy a polgári szegényház céljaira a kiscelli kolostort lehetne felhasználni ; ha azonban a kolostor katonai beszállásolás céljaira tartatnék fenn, a rozzant állapotban levő kórház egyik részére emeletet lehetne húzni (an non moderno nosocomio, licet nonnihil desolutum sit, non minus etiam tóti illi, in quo actu provisor habitat ac convalescentes existunt, tractus alter inaedificetur), ami arra mutat, hogy ebben az időpontban a kórház földszintes épület volt. (Budai levéltár, Miscellanea nova 13.) A városi tanács a kaszárnyaépületek átvételére vonatkozó javaslatot elfogadta s a katonai kórház építésére szükséges telek előteremtése céljából megszüntette a Flórián-kápolna melletti szegényházat, az ott ápolt aggokat pedig az 1785 július 25-én kelt helytartótanácsi leirattal átengedett budai botanikus kerti épületben helyezték el. (Budai levéltár, Locumtenentialia 1785 : 24.) A katonai kórház felépítéséhez szükséges telek előteremtésével a kórházügy még nem volt elintézve, mert a kórházat fel is kellett építeni s az építési költségek a várost terhelték. A várbeli kaszárnyaépületeket a városi tanács 1786 július 20-án vette át (Budai levéltár, locumtenentialia 1786 : 169.), amivel szemben a kórházépítési költségeket az 1786 május 13-i helytartótanácsi leirat 35.496 forintban állapította meg 568
