Budapest Régiségei 15. (1950)

Nagy Tibor: A sárkeszi Mithraeum és az aquincumi Mithra-emlékek 45-120

sásban közli oltárunk Tras \ ito feliratát V. Ondrouch, Limes Romanus na Slo­vensku. Bratislava, 1938., 47.1., 33. szám és II. tábla, 4. kép. Fényképét hozza még Barkóczi L. is: Brigetio (Diss. Pann. II. 22. 1944.) XXXIII. tábla, 4. kép. Oltárunkkal kapcsolatban már A. v. Domaszewski utalt egy carnuntumi oltárra (CIL. III. 4444.), amellyel Truno­situs istennek váltotta be fogadalmát egy custos armorum. 22 A végső O-betű után közvetlenül a pár­kány lekerekített sarokrésze következik, ami világosan mutatja, hogy e töredék egész hosszúságában megőrződött. 23 Égy azonos nevű emberrel találkozunk az Aquincum környékén előkerült GIL. III. 3606. számú feliraton. Az ezen sze­replő férfiú azonban polgárember s már ezért sem lehet azonos a sárkeszi oltáro­kon szereplő Septimius Valentinussal. V. ö. még CIL. III. 4355., Brigetio kör­nyékéről, Szendről. 24 Frre és a következőkre lásd: A. v. Domaszewski, Die Rangordnung des römischen Heeres. Bonner Jahrbücher 108—109. kötet. 1908. 46. sk, 11. és PWK. — RE. 35. Hb. 1939., 806. sk. hh. (Fr. Lammer) további irodalommal. 25 CIL. III. 3383—3384. Lehetséges, hogy a 3384. sz. felirat »fratres« kifejezése ket­tős értelmű. Mindkét dedikáló, amint neveikből is kitűnik (M. Aur. Frontinia­nus és M. Aur. Fronto) édestestvérek voltak. Egyúttal azonban a fratres ki­fejezés azt is jelölhetíe, hogy egyazon vallásos társulat tagjai, úgy, amint ezt Mommsen és Cumont gondolta. 26 B töredékek belső szegélye egész vastag­ságában lesimított s minden törésnyom hiányzik. 27 V. ö. Fr. Cumont összeállítását : T. et M. I. 209. 1., 2. jz, amelyet újabb lele­tekkel még könnyűszerrel gyarapítha­tunk. Lásd többek között Rustsçhuk (G. Kazarow, Bull. de la Société arch, bulgare IL 1911., 46. sk. 11., 2. szám, 2. kép), Kumanovo (N. Vulic, i. m., 185. sk. IL, 5. kép.), Ratiaria? (Chr. Danoff, Germania. 21. 1937., 171. sk. 11., 1. kép), a IL poetovioi (V. Hof filler— B. Saria, i. m., 308. sz.), Brigetio (lásd alább, 30. 1.) stb. szentélyeiből előkerült relief táblákat. — Mon. 251g. és 2531. az L, illetve IL heddernhéimi szentélyek­ből, ismeretesen a Duna völgyéből kerül­tek lelőhelyükre. Lásd alább 59. jz. Vitatott a marbachi stele eredete (Mon. 241 bis.). — Az íj tulajdonképpen Mithrahoz tartozik s vadász aspectusá­nak kifejezője (lásd a reliefek íjazó jele­netét, továbbá a dieburgi és durai ábrá­zolásokat). Az íj, nyíl és a tegez az isten­hez tartoznak, már születésének pillana­tától kezdve (Mon. 69. = Saxl., 201. kép.) Az ifjak viszont ismeretesen Mithra hasonmásai s mint segítők, a bikavadá­szaton is résztvesznek (y. ö. alább 25. 1.). Ilymódon értelemszerű, ha az egyik dáciai emléken (Mon. 187., b, 3. c ) a nyilazó jelenet ábrázolásánál az egyik aicolythos íjformájű tárgyat tart kezében. Az a felfogás tehát, hogy az íj az Attis­kultuszból került át (Ft. Graillot, Le culte de Cybèle. Paris, 1912., 21 í, 1., 4. jz.) nem mondható helyesnek. Épp ellenkezőleg, a dadophorokhoz éppúgy, mint Mithrahoz lényegileg hozzátartozik az íj, amelyet a bika vadászat ábrázolá­sánál kezükben látunk. Tehát ha Cautes és Cautopates a bikaölés jelenetében íjat tartva szerepelnek, ezzel arra akarnak utalni, hogy a Mithras-:—Vita-nak ez az aktusa egyszersmind egy vadászat záró­jelenete is. Azonos jelentést fejez ki az íj és a tegez egy rómaivárosi emléken is {Mon. 29.). 28 G. Calza, Le Arti.T. 1938., 389.'sk. 11., 118. kép s hozzá: H. Fuhrmann, Arch. Anz. 55. 1940., 428. sk. hh. 2 9 Kígyó = föld, kutya — tűz, a bika vére = a nedvesség princípiuma. 3 0 Keleten a kígyó az emlékek egész hossziít során hiányzik a bikaölés jelenetéből : Mon. 4. (Pantikapaion), Saxl, 38. kép (Isbarta), Fronthingham, Am Journ Arch. 1918., III. tábla (Syria), Fr. Cumont— M. Rostowzew, The Excavations at Dura­Furopos. VII—VIII. XXXIX. tábla, 1-—2. képek. — Kivételt képeznek a, memphisi [Mon. 285., b, c, ezek azonban későkoriak (v. ö. : T. et M. I. 242. 1., 1. jz.)], valamint a sidoni szentély kul­tuszképei (A. De Ridder, Catalogue de la Collection du Clercq. I.V. 1906., XIX., XX. táblák.). F két utóbbi helyen azon­kívül a nyugatról jövő művészeti áram­latókkal is számolhatunk. — Sajnos, számomra nem voltak elérhetők az újabb kisázsiai leletpublikációk (Fr. Cumont, Le culte du Mithra en Asie Mineure. Anatolien Studies presented to W. H. Buckler. 1939., 67. sk. 11.), valamint néhány újabb syriai dombormű (röviden említi ezeket : M. Rostowzew, Roem. Mitt. 49., 1934. 186. 1. Cf. H. Seyrig, vSyria. XlV. 1933. 382. 1.). Azonban már az ismert emlékanyag alapján is levon­hatjuk bizonyos óvatossággal azt a követ­keztetést, hogy Kelet általánosságban elzárkózott a kígyónak a bikaölés jele­netébe való felvétele elől (V. ö. még : 93

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom