Budapest Régiségei 15. (1950)

ÉRTESÍTŐ - Csemegi József: Herakles-csomó 549-564

(Locumtenentialia 1786 : 49.), ami jelentős tehertétel volt. Megkönnyítette- a terhek viselését, hogy az egyik kaszárnyaépületet a kincstár rövidesen átvette zálogházi c Hókra s a 10.000 forintban megállapított vételárat azonnal átutalták a kórházépítési költségek fedezésére (Locumtenentialia 1787: 278.), a többit pedig részletekben törlesztette a város. A városi számadáskönvvek tanúsága szerint 1787 november 19-én 1000 forintot, 1788 október 24-én 8000 forintot, 1790 február 12-én 2000 forintot, 1790 április 27-én 3000 forintot, 1790 végén pedig 11.896 forintot fizettek ki e célra s ezzel az építési költségeket teljesen törlesztették. A törlesztésre felhasznált pénzeket pedig olymódon teremtették elő, hogy városi ingatlanokat bocsátottak áruba s ezek vételárából az 1788/89. számadási év folyamán 12.315 forint, az 1789/90. számadási év folyamán pedig 9507 forint folyt be a város pénztárába. Minthogy a városi kórház a jelentkező betegek befogadására nem bizonyult elegendőnek, a helytartótanács 1792 április ÍO-én úgy intézkedett, hogy ingyen csupán a teljesen szegényeket ápolják s ezek száma sem haladhatja meg a 40 főt. Elrendelte továbbá, hogy a krónikus betegségben szenvedőket és bejáró betegeket (externistae) el kell távolítani a kórházból, a mesterlegények után a céhek, a házicselédek után pedig a gazdák tartozzanak megfizetni a napi 10 krajcár ápolási díjat. E rendelettel szemben a városi tanács 1792 június 18-án kelt felterjesztésében (Locumtenentialia 1792 : 623.) kijelentette, hogy eddig is csupán teljesen szegény és gyógyítható betegeket fogadtak be a kórházba, a negyvenes létszámot azonban az emberbaráti kötelesség megsértése nélkül nem lehet fenntartani. A megszabott napi 10 krajcár ápolási díj ellenében lehetetlen a betegeket gyógyszerrel ellátni, ezért a céheket a gyógyszerszámlák kifizetésére is kellene kötelezni. Minthogy továbbá a kórházalap a polgárság adományaiból keletkezett, méltányos lenne, ha a házicselédeket díjtalanul gyógykezelnék. A kórházépület újjáépítéséhez szükséges pénz nem áll rendelkezésükre, s alig hihető, hogy a kórházhoz tartozó major értékesítése utján meg lehetne kapni a megállapított 1506 forint becsértéket. A lebontott szegényház anyagának értékesítéséből 8271 forint folyt be ugyan a város pénztárába, ennek kamatait azonban az onnan kiszorult szegények ellátására kell fordítani. 1794 szeptember 2-án a helytartótanács felhívta a várost, hogy gyűjtés útján gondoskodjék a rozzant kórház újjáépítési költségeinek előteremtéséről. (Locumtenentialia 1794 : 178.) Ezzel szemben a városi tanács kénytelen volt 1797 szeptember 24-én azt jelenteni, hogy a kórház újjáépítéséhez szükséges pénzt nem sikerült megszerezni, pedig az épület déli része olyan romállapotban van, hogy újjáépítését nem lehet tovább halasztani. Ennek ellenére a helytartótanács csupán arra adott engedélyt, hogy az erősen megrongált tetőt kijavítsák (Locumtenentialia 1801/03 : 608.), ami nem jelentette a kórház újjáépítési ügyének az elejtését : az ügyet tovább is napirenden tartották mindaddig, míg az érdemi elintézés lehetővé nem vált. 1799 január 2-án a helytartótanács felhívta a várost, hogy a kórházépítés terveit készíttesse el, éspedig mind a Jalics-telken építendő új kórházépület számára, mind a régi kórházépület kibővítésére (in ampliatione veteris xenodochii). Kötelezte továbbá a városi tanácsot, hogy állíttassa össze a kórházalap vagyonmérlegét s készíttessen tervezetet a kórház szervezetére (qualiter coordinando totius instituti). 1801 december 9-én a helytartótanács felhívta a várost, hogy gróf Cziráky Antal elnöklete alatt a városi tanács és a választott polgárság megbízottai vitassák meg azt a kérdést, hogy hol lenne az új kórház a legcélszerűbben felépítendő. (Locumtenentialia 1801/03 : 338.) Ez a bizottság 1802 március 27-én tartott ülésében arra az álláspontra helyezkedett, hogy az új kórházépület céljaira a régi kórház telke a legalkalmasabb (localitatem, in qua actualis domus pauperum constituitur, pro exstruendo xenodochio 569