Budapest Régiségei 15. (1950)

ÉRTESÍTŐ - Csemegi József: Herakles-csomó 549-564

caeteris aliis praeeligenduni esse), mert javadalmas egyház áll mellette, meglevő helyiségei mind felhasználhatók, mindkét oldalán akadálytalanul bővíthető, a szomszédos lövölde telke is igénybevehető s az építkezés tartama alatt a betegeket a lövölde helyiségeiben lehetne elhelyezni (ad salas dormis jacuíatorum). Az építési költségeket illetően pedig azt javasolta a bizottság, hogy a lövölde, a pestistemető és a Városmajor melletti epreskert telkeit kellene e célra értékesíteni, a város fizesse tovább is a kórház céljaira eddig kiutalt évi 1000 forintot, minden új polgár tartozzék e célra nyolc forintot fizetni, s a budai tizedjövedelmeket élvező püspökök is hozzájárulhatnának a költségekhez. (Budai levéltár, Correspondentiae magistratuales 1801/05 : 765.) A helytartótanács 1802 május 10-én az előadottakat illetően úgy döntött, hogy az új kórház a régi helyen építendő fel, takarékosság okából a régi épületben rendelkezésre álló helyiségek is felhasználhatók, a régi kórházépület előtti vízárkot be kell boltozni s a kórházépületet a vízárkon túli nagy útig kell kiépíteni, esetleg a lövölde telkét is fel lehet használni, a vizet pedig a várbeli ferencrendi kolostor melletti kútból kell levezetni a kórházba. Mindezekre vonatkozóan a városi tanács 1803 március 28-án azt jelentette, hogy a kórházépítési költségeket 132.000 forintban irányozták elő, a felszerelési és fenntartási költségeket pedig 358.810 forintban, fedezetük azonban egyáltalán nincs, és a városnak máris 200.000 forint adóssága van. (Locumtenentialia 1801/03 : 577.) A régóta vajúdó kór házkér dés megoldását Marczibányi István nemeslelkű alapítványa tette lehetővé, aki a Császárfürdő felajánlásával az Irgalmas-rend megtelepedését biztosította. A kórházépület egyik része a város költségén épült fel, mert a helytartótanács 1812 augusztus 25-én kelt leirata szerint az Irgalmas-rend kórházának kiépítéséhez (pro plenaria consummatione structurae nosocomii fratrum misericordiae) a következő városi jövedelemforrások szolgáltak : telekátírási díjak (laudemialis crucifer), a végrendeletek és polgárjog utáni díjak, a szüretelési engedélyekért fizetett díjak és a gyűjtés útján befolyó összegek. (Locumtenentialia 1809/13:1879.) A helytartótanács 1813 január 4-én kelt leirata szerint ugyanezen célra szolgáltak még az időközi püspöki jövedelmekből, a vallásalapból, Cziráky gyűjtéséből és a pestistemető vételárából befolyt pénzek, ami összesen 54.194 forintot tett ki. A betegek ellátására szolgált azlrgalmasok-kórházában a Császárfürdő jövedelme, a kórház városi részében pedig a városi tanács által e célra kiutalt pénzek. A kórházépítés vezetésével megbízott királyi biztos 1816 április 20-án kelt leirata szerint a kórházépület Marczibányi-része már teljesen elkészült, a városi rész befejezése azonban csupán az év végére várható, ami meg is történt, ez azonban már Kalmárffy Ignác érdeme, aki az addigi királyi biztostól 1816 július 31-én vette át a kórházi építkezések irányítását. 1818 június 23-án a szegényház ügyében a városi tanács a magyar kamarához, felterjesztést intézett, amely szerint a szegényház céljaira külön épületet kellene emelni (pro praeallatis miseris concivibus aedificium quodpiam construatur) ; de a cél könnyebben lenne megvalósítható, ha az addigi kórházépületet lehetne szegényházul felhasználni (ad hunc finem civitatense nosocomiale aedif icium oportunum futurum). Az Irgalmas-renddel kötött megállapodás szerint ugyanis a betegápolást a nevezett szerzetesrend vállalta magára új budai kórházában, a városi kórház épülete elvesztette addigi rendeltetését. (Correspondentiae magistratuales 1813/18 : 3088.) A városi kórház épületét azonban használatbavétel előtt helyre kellett állítani s erre vonatkozóan a magyar kamara 1818 július 1-én azt az álláspontot foglalta el (Cameralia 1801/20 : 907.), hogy a felmerülő költségeket ne a városi pénztárból fedezzék, hanem adományokat gyűjtsenek e célra (e fundo per benevola oblata ac spontanea subsidia conflando, neutiquam verő cum aggravio cassae cameraticae erigendum fore). A 570