Budapest Régiségei 15. (1950)

ÉRTESÍTŐ - Nagy Lajos: Üvegserleg hálós díszítés utánzatával a budakalászi őrtoronyból 535-540

század végén volt a legerősebb úgy a politi­kai, mint a gazdasági kapcsolat. A teljesség kedvéért röviden vázoljuk azokat az esemé­nyeket, amelyek Magyarország és Bizánc között kialakították ezt a szoros kapcsolatot. A Keletrómai birodalomban I. Mánuel (1143—1180) trónraléptével új életre kelt a. római világbirodalom helyreállításának gondolata. Ez a jellemében és egyéniségében görög, de hajlamaiban és műveltségében egészen nyugati uralkodó politikai célkitű­zéseivel is nyugat felé fordult. A magyar uralkodóházzal rokonságban állt, hiszen anyja magyar asszony, Szent László leánya volt. Mánuel birodalma belső erőviszonyait és a négy oldalról is fenyegető külső vesze­delmet figyelmen kívül hagyva, teljes erővel tört a régi római világbirodalom s vele a hit­egység megvalósítására. Hatalmas terveinek keresztülviteléhez feltétlenül szüksége volt Magyarországra, mert úgy látta, hogy csak magyar földön juthat a nyugati császárság közvetlen szomszédságába és a magyar erők­kel gyarapodva aztán képes lesz a nyugati rendszert ledönteni. Éppen ezért állandóan beleavatkozott a magyar ügyekbe, jól tudta, hogy Magyarország fegyveres meghódítására nincs elég ereje, de remélte, hogy ha a támadá­sának jogos látszatot tud adni, akkor sikerül magyar híveket szereznie és azok segít­ségével már könnyebb lesz neki hűbéresévé tenni az országot. Erre eszközül először az állandó trónkövetelő Boris herceget használta fel, kíséretében táborbaszállt és sikerült is neki elfoglalnia rajtaütéssel a Szerémséget, de nagyobb eredményt nem tudott elérni, mert a magyaroknak Boris nem kellett. Zimony vára erősen tartotta magát addig, amíg Géza Halicsból megérkezett „a derék­haddal, aki aztán kiverte a betörő görögöket az országból. A nagy durral kezdett hadjárat tehát kudarcba fulladt s Géza két évvel később már bosszuló hadjáratra is gon­dolhatott. 1154 tavaszán a két sereg már farkasszemet nézett egymással a Duna két partján, de összeütközésre nem került sor, csak az előző évben foglyul esett magyarok sorsát rendezték s utána békét kötöttek. Egy év múlva azonban újból kitört a harc a két fél között. Géza összekülönbözött ifjabb öccsével, a hatalomvágyó István herceggel, aki bátyja bosszújától tartva híveivel a görög udvarba menekült; Mánuelnek ez éppen kapóra jött, mert ebben az időben esett el Boris herceg a bizánci birodalomra tört kunok elleni harcban. így most: már István érdekeit képviselve harcolt a magyar ural­kodóval. Kísérletei azonban teljesen meg­törtek a magyar ellenálláson s végül is öt évi hiábavaló háborúskodás után 1161-ben békét kötött II. Gézával. Ez a béke is rövid ideig tartott, mert a következő évben Géza meghalt s országát legidősebb fiára, a tizennégy éves Istvánra (1162—1172) hagyta, akit Lukács esztergomi érsek mindjárt Géza temetése után meg is koronázott II. István néven. Mánuel rnost megint Géza trónkövetelő öccseit támogatta törekvéseikben. Mivel a magyar urak közt is sokan voltak, akik vonakodtak a gyermek­királyt elismerni és a régi örökösödési rend értelmében László herceget szerették volna a trónon látni, sokan azért is, mert azt remélték, hogy a görög földön élt herceg megszabadítja őket a szigorú erkölcsű és a bűnt, visszaélést erősen ostorozó Lukács érsek hatalmától, szívesen bocsátkoztak tárgyalásokba Mánuellel, aki a hercegek kíséretében nagy sereg élén megjelent az or­szág határán. Mánuel céljainak sokkal jobban felelt volna meg, ha rokonát, Istvánt ültet­heti a trónra, de a magyarok erről hallani sem akartak, ellenben Lászlót szívesen fogadták, akit a magyar testvéröröklési tör­vény szerint jogosan illetett meg a trón, s így a bizánci császárnak bele kellett nyu­godnia ebbe a megoldásba. Az ország ellen­állás nélkül hódolt meg II. Lászlónak s a törvényes király, III. István kezén, aki édes­anyjával együtt az osztrák udvarba mene­kült, csak Pozsony és környéke maradt meg. László azonban alig félévi rossz uralkodás után meghalt s most Mánuel rokona, IV. István (1163) foglalta el a trónt. Azonban a Dunántúl népe, Lukács érsek ellenállásán felbátorodva, a Csák nemzetség vezetésével szembefordult Mánuel védencével, fegyvert 543

Next

/
Oldalképek
Tartalom