Budapest Régiségei 15. (1950)

ÉRTESÍTŐ - Szilágyi János: Legújabban talált írásos emlékek Aquincum életéhez 451-472

fogadalmi köoltárt 34 , amelyet 1949 elején szereztünk meg az Aquincumi Múzeum számára. 35 Feliratát 36 (9. kép) a következő­képpen olvassuk : Libero p(atri) et Lib(erae) Aug(ustis) | Ael(ius) Karus (Rarus ?) | b(ene) f (iciarius) leg(ati) | pro salute { sua et suor(um) | v(otum) s(olvit) l(ibens) m(eritis) J Agri­cola I et Clemen | tinó co(n)s(ulibus). Vagyis : a fenséges Liber atyának és Libera istennőnek Aeliüs Karus, legió­parancsnoki (?) segédtiszt, saját és övéi (családja ? katonái ?) üdvéért (megmene­küléséért ?) Agricola és Clementinus consul­sága idején szívesen teljesítette fogadalmát, mert az istenségek kiérdemelték azt. Liber 37 és Libera istenpár (más néven Dionysos, ül. Bacchus és női párja : Pro- ' serpina vagy Persephone) az elnyomott nép­rétegek védője és vágyaik, törekvéseik kifeje­zője. A két consul megnevezésével meg­határozott év : I. k. u. 230. A fogadalmát teljesítő tábornoki segédtiszt nem visel ritka nevet, ha az valóban Karus-nak olva­sandó. A Rarus-név már ritkaság számba 3 8 menne. Kőoltárfeliratunk a katonák közti bajtár­sias együttérzés újabb tanúságának tekin­tendő, ha a »suorum«-szó értelmét így fog­juk fel : »katonái«, mert ezen értelmezés szerint a katonatiszt válságos helyzetben nemcsak a saját, hanem a kötelékébe be­osztott katonái megmeneküléséért is tette fogadalmát. Még 1913-ban egy csonkult feliratos kő­tömb 39 került (az óbudai dunaparti római­kori temetőből) az Aquincumi Múzeumba. 34 Mag.: 85, tetőlapja 39 cm széles. 35 Némethy Nándor dr festőművésztől, aki a Fel­vinczy-út 21/23 sz. házaknál mentette meg azt kb. 35 évvel ezelőtt és azután Bimbó-út 109 sz. házában őrizte mostanáig. 36 Egybekapcsolt betűk a feliratban : E és T, A és V, I, és V, E és M és E, V és S. Az S-betű felső részéhez, kicsinyített módon írt U-hoz : Arch. Ért. 1941. évf., 25—29. old. (Barkóczy I,.). 37 Részletesebben : Budapest története 1/2. k. (1942), 413—19. old. (Nagy T.). 38 A kezdőbetű K-val írva is többször ismeretes már : CID III p. 2384. has. A Rarus-cognomen eddig egy esetben fordul elő a CID III területén (n. 8076, 27.). 39 leltári napló : 348. sz.. Méretei : mag. 60-5, szél. 59, vast. 13 cm, betűinek magassága: 48—52 mm. Kőtömbünk (10. sz. kép) feliratának az értelme szerint sírtáblának készült. Felül és alul csak néhány cm széles sáv tört le belőle, de egyik oldalán mintegy egy har­mada hiányzik. 40 Feliratunkat a következő­képen egészítjük 41 ki : [D(is) M(anibus)] [ [aur(eliae ?)] TER­TVL(lae) j [ann(os)] XXXIII | [au] Pv(elius) AVVO | [de] C(urio) ALAK I | [thra] C(um) AN(toninianae) | [con(iugi)] pi(i)ssimae | [viv]VS P(ecit). Magyarul: A'urelia (?) Tertulla halotti árnyainak, (meghalt) 33 éves korában, Aurelius Avvo, az Antoninus császárhoz tar­tozó I. thrák lovas zászlóalj tisztje, nagyon jámbor feleségének életében csináltatta. 42 A Tertulla-név ismeretes más feliratból 43 is. Tudomásom szerint Avvo személynév 44 eddig még nem fordult elő latin feliratban. Azonban nőnemű 45 párjaival (Avva, Ava, Abva) már találkoztunk, sőt az ősillír 46 és keltának gondolt személynevek között hang­történeti változata : (Abbo) régtől ismere­tes. Ezen alakja: Avo Hispania-ban folyó­név, a kelta i7 szóhasználatban személynév és rag is. Első gondolatunk az, hogy a le nem tört betűcsoport (CAN) nem más, mint a nép­név eleje, és így az ala I. Cannenefatium iS 40 A háromszorosan hornyolt keretnek, a felfutó folyondárral, a kőtömb baloldalán is meg kellett lennie, amiként az jobb szélén látható. 4i Felül (nagyobb sorközt és nagyobb betűket feltételezve) csak a D(is) M (ambus) ^sírfelirat­kezdő formula törhetett le. 42 A megmaradt első sor végén a V-betű a fényképen jól láthatólag össze van kapcsolva egy D-hangjél­lel. A hatodik sorban (pissime piissimae helyett,) az első i a P-betűt magasíthatta meg. M és É egybekapcsolva. 43 CID III 14367, 1 ; Claudia Tertulla (Memoirs of the Amer. Acad, in Rome 10, 1932, 74 -.^Sanders, Some inscriptions in Rome). 44 Fenntartással tételezünk fel Tertulla-nál Aurélia nomen-t. 45 CII, III 5663,10576,11302 ; Schulze, Zur Geschichte latéin. Eigennamen, 16—17. old. 8. j.: Avva (latin). 4S Krähe, I+exikon altillyr. Personennamen, 1. o.; CID III 12014, 1. Holder, Altceltischer Sprach­schatz, 6. old. 47 Holder i. m. 315—316. o. Avus és Avo mester­nevek : Oswald, Index of potters' stamps on terra sig., 36—37. old. 48 A Cannenefates a mai dán föld ókori őslakói. A megnevezett ala germániai táborhelyéről került el Pannóniába, ahol az I. század végétől a III. századig Gerulata (Oroszvár) volt állandó állomáshelye : Wagner, Die Dislokation der röm. Auxiliarformationen . . ., 24—25. CAN-betühár­460

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom