Budapest Régiségei 15. (1950)

Nagy Tibor: A sárkeszi Mithraeum és az aquincumi Mithra-emlékek 45-120

A Székesfehérvártól DNy-ra vagy 10 km távolságra fekvő Sárkeszi község határában, a helyi református egyházközség Ságvölgy nevű dűlőjében, a Sárkeszibe vezető községi út és néhai Szterényi József birtokrésze között, 1932. decemberében szántás alkalmával három oltárkő és a mithraikus bikaölést ábrázoló relieftábla került napvilágra. Amikor a Székesfehérvári Múzeum akkori érdemes igazgatója, Marosi Arnold a leletről tudomást szerzett, azonnal a helyszínre sietett és ott kisebb kutatást végzett. Ebből az alkalomból még egy márványkorong néhány töredéke, Hadrianus egy középbronza, továbbá falnyomok kerültek elő.

1 A következő év tavaszán Dormuth Árpád, a múzeum egykori vezetője

2 folytatta a kutatásokat és a korong további töredékeit, valamint két firmamécsest talált még. Dormuth a falmaradványok egy részét is megvizsgálta közelebbről.

3 E vizsgálat alapján Marosi Arnold egy vázlatos alaprajzot készített, amelyet több részletében kijavítva 1. képünkön mutatunk be. A SZENTÉLY. A falak a terület ismételt mezőgazdasági megművelése következtében jórészt egészen az alapokig ki voltak szedve. Teljes hosszúságában csak a déli hosszanti falat lehetett követni. 13 m hosszú sávon azonban ebből is csak az alapozás utolsó kősorai maradtak meg. Az átlagban 30 cm vastag falalapozás szabálytalan mészkövekből készült. További 10 m hosszúságban, a falszakasz középső részén, már csak a kiszedett falnyomokat tudták a kutatók megállapítani. Keleti irányban ez a hosszú fal hirtelen megszűnt, míg Ny felé egy azonos átmérőjű ívelt falba ment át. A szentély eme zárófalának is több mint háromnegyedrésze ki volt szedve. Az északi hosszú falnak csak halvány nyomait lehetett megállapítani. Különben is csak a nyugati része lett átkutatva. Marosi vázlatos rajza ez utóbbinak a hosszát is, tekintettel a párhuzamosan futó déli hosszanti falra, 23 m-ben adta meg. A szentély záró és északi hosszú 47