Budapest Régiségei 15. (1950)

ÉRTESÍTŐ - Nemeskéri János: A Fővárosi Képtár kertjében feltárt XI. századi sírok embertani leleteinek vizsgálata 401-415

PATEK ERZSÉBET A FŐVÁROSI MUZEUMOK KIÁLLÍTÁSAI 1946—1948. »BUDAPEST MULTJA« KIÁLLÍTÁS A fasiszta idők szörnyű pusztításai erősen megrongálták a fővárosi múzeumokat is. Bombatalálat érte az Aquincumi Múzeumot, a háborús pusztításoktól oly sokat szenvedett budai Várban sérülten állott a Halászbástya-Kőtár, Óbudán a Történeti Múzeum helyiségei beomlott boltozattal, szétrombolt falakkal meredeztek. Valamennyi múzeumépületben omló vakolatú, agyonpiszkított helyiségek tanúskodtak az elmúlt idők pusztításairól. Ilyenek a körülmények 1946 nyarán, amikor a fővárosi múzeumok kiállítás rendezését határozzák el. Ennek célja : mindenki számára közérthető módon rekonstruálni a főváros területén előttünk élt társadalmak történetét. Súlyos nehézségekkel kell küzdenünk. 1946-ban a fővárosnak a háborúban tönkrement lakosságot elsősorban népkonyhákhoz és tető alá kell juttatni, így a múzeumi kiállítás rendezésénél bizony takarékosan kell bánni az inflációs pengővel. A hiányzó anyagiakat pótolni igyekszik a múzeum dolgozóinak kollektív összefogása. A különböző múzeumépületek sérültsége miatt csak közös kiállításra lehet gondolni az Egyetem-utcai helyiségekben. Ez a szükségteremtette megoldás egyszersmind didaktikai előnyökhöz vezet. Mert azáltal, hogy a legkorábbi időktől kezdve egészen napjainkig bemutatja a kiállítás Budapest régészéti emlékeit, összefoglaló képet tud nyújtani arról, hogy mikép alakultak ki fővárosunk területén az egymást követő társadalmak a i. sz. e. IV. évezred neolitikus ősközösségtől kezdve egészen a XX. század nyilas korszakának barbarizmusáig. Mert valóban kronologikus sorrend végét elsősorban a veszteségeket bemutató képanyag alkotja. Érdekes szempontok domborodnak ki a kiállítás tabáni termében, ahol egy magyar Trója egymásra és egymás mellé helyezkedett társadalmainakrétegeződését f igyelhetjükmeg. Elsősorban a szovjet régészek hangsúlyozzák, hogy mennyire fontos a letűnt kultúrák rekonstruálásánál a környezetet és annak a társadalomra gyakorolt hatását is tanulmányozni. Itta Tabánban megfigyelhetjük, hogy egyazon hely földrajzi adottságait az egymást követő társadalmak miképpen használták fel. Látjuk például, mennyire erős volt itt a fiatalabb kőkorszaktól kezdve az idegen társadalmakkal való érintkezés, mind nyugat, mind kelet felé. A társadalmak közti élénk kapcsolat pedig mindig együttjárt a technika fokozottabb fejlődésével. Egyik legfontosabb eredménye a kiállításnak az őskori anyag, amelyet most első ízben mutatnak be a nagyközönségnek. Egymás után bontakoznak ki előttünk az őskor periódusai, az emberiség életében a technikai újítások jelentős állomásai. Kőkor, rézkor, bronzkor, vaskor jelzik, hogy milyen mértékben tudták az emberi társadalmak kiterjeszteni uralmukat a környezetre. A római és középkori termekben haladva új kiállítási törekvéseket veszünk észre. A lehetőségek szabta keretek között a didaktikai követelményeknek megfelelő kiállítástechnikai alkalmazását. Nagyszámú magyarázó felirat, az emlékek strukturális szerepét megvilágító rajzok, alaprajzok, rekonstrukciók teszik érthetővé mindenki számára az emlékeket, töredékeket. Budapest Régiségei XV — 27 417