Budapest Régiségei 15. (1950)

Banner János: Adalékok Budapest újabb-kőkorához 7-25

lelet Nagy-Budapest területén került felszínre s velük nemcsak az ásatási jelentések, de a régészeti monográfiák is behatóan foglalkoztak. Való igazság az, hogy ősrégészeti kutatásunk eredménye nem adódik minden esetben csupán a lelőhely gondos megfigyeléséből. Igen sokszor távoli lelőhelyek, szerencsésebb körülmények közt, jobban felismerhető adatai világítják meg egy-egy már véglegesnek tekintett eredményünk helyes értékelését. Ezért szükséges sok esetben a leletek revíziója, még akkor is, ha azokat az előttünk haladó kutatás véglegesen értékeltnek tekintette is. Az ilyen revízió még akkor is fontos, ha újabb vitát indít meg, amely újabb kutatásra ösztönözheti azokat, akiknek a kutatások irányítása a kezében van. Ennek a közleménynek is ez a célja. Két újabb-kőkori leletünk kerül itt most más megvilágításba. Olyan két lelet, amelyek az egész magyarországi neolitikum értékelése szempontjából nagy figyelmet érdemelnek. Az egyik a tabáni telep gödreiből előkerült leletanyag egy része, amely a többi lelet útmutatása alapján a régebbi vonaldíszes kerámia csoportjába kapott beosztást.

5 Azokra a durva, vastag edény töredékekre gondolunk, amelyeket sűrű. körömbenyomás díszít, peremükön díszítétlenül maradó sáv van s benyomott bütykök tagolják (1 .kép 1—3.). Ezeknek a töredékeknek a vonaldíszes kerámia csoportjába való osztása ellen szól a Körös-kultúra jólismert anyaga. Igaz ugyan, hogy a körömdíszítés a szalagdíszes edények kultúrájában is otthonos. Főként azokon az edényeken jelenik meg, amelyeknek pereme alatt és öblösödésén egy-egy sor bütyök helyezkedik el, úgy, hogy két-két felső, illetőleg alsó közé, a maga vonalában egy-egy alsó, illetőleg felső 1. kép. — A Körös-kultúra hatását mutató edénytöredékek a Budapest-tabáni gödrökből, 10