Budapest Régiségei 15. (1950)

Banner János: Adalékok Budapest újabb-kőkorához 7-25

A magyarországi újabb-kőkor kutatása még mindig nem tekinthető befejezettnek, ami egészen természetes is. Igazi kutatásról alig két évtizede beszélhetünk csupán. Az addigi adatközlések túlnyomó része legjobb esetben topográfiai, de leginkább csak tipológiai tekintetben nyújt jól-rosszul használható adatokat, de őstörténelmi megállapításokra a legkivételesebb esetekben is alig-alig használható. Még nincs húsz esztendeje annak, hogy Tompa Ferenc bodrogkeresztúri ásatásával az első olyan neolitikus emlékek kerültek felszínre, amelyeknek jólmegfigyelt stratigráfiája módot adott bizonyos vonatkozásban időrendi megállapításokra is.

1 Ez az ásatás és annak feldolgozása vetette meg az alapját a további — sajnos, nem mindig ásatási megfigyeléseken nyugvó — kutatásoknak és ez eredményezte a szalagdíszes agyagművesség két kultúrájának s azok kapcsolatainak — az adott körülmények közt elképzelhető— felismerését.

2 Azóta a két (Bükki és Tiszai) kultúra mellett más (Körös- és Bánáti) kultúrák

3 képe is kibontakozott s a szalagdíszes kultúrák stratigráfia nélkül elképzelt időrendjének megállapítását is kétségbevonta a még mindig nem stratigráfiai alapon nyugvó újabb kutatás.

4 Ennek a közleménynek nem az a célja, hogy a még befejezettnek egyáltalán nem tekinthető vitát eldöntse, sőt,— ha néhány újabb adatot említ is —

:

, nem is kíván a felvetett, nagy figyelmet érdemlő gondolatokkal szembehelyezkedni, de meg kell említeni már csak azért is, mert jogos és szükséges minden olyan megállapítás, amely egyedül a tudományos igazság megismerésére és megismertetésére törekszik s amely tárgyilagos és termékeny vitával hozzájárul a kérdések tisztázásához. Ez a közlemény is ilyen vitás kérdéseket kíván felvetni. Két újabbkőkori problémát akar új megvilágításba helyezni, távolabbi területek ásatási eredményeinek figyelembevételével. A problémát adó mind a két 9