Budapest Régiségei 14. (1945)

ÉRTESÍTŐ - Gárdonyi Albert: Óbuda és környéke a középkorban 573-589

középkori temploma is lehetett. A gercsei templom mellett szól Kneidinger András 1767. évi térképe (Mapparum cameralium nr. 830.), amelyen a mai Csúcshegy »mons Gercse« névvel van megjelölve, e hegy köze­lében kellett tehát Gercse községnek is állni, ami megfelel a nevezett templomrom helyé­nek. Ezután is megoldatlan probléma marad azonban a Pilishegy, mely az 1212. évi határ­leírás szerint a Csúcshegy és az esztergomi út között állott, itt pedig olyan hegyet, melyre a Pilishegy elnevezés ráillenék, nem tudunk megjelölni. A királynői város határait az 1355. augusz­tus 26-i oklevélben foglalt határleírás nyomán egész pontosan meg lehet állapítani, mert a határleírás kiinduló- és zárópontja minden vitán felül áll, a határ irányváltozásai pedig az egész eljárás folyamán fel vannak tün­tetve. A kiindulópont a ferencrendiek mar­gitszigeti kolostora, melynek maradványai ma is megvannak még. Innen nyugati irány­ban haladva a kolostorral szemben elvonuló völgybe (vádit ad crepidinem vallis) megy át a határ, amely völgy II. Lajos király 1524. október 8-i oklevelében völgyszorosnak van nevezve (venissent ad vallem angustam in medio vinearum existentem, quam vallem prescripte litere crepidinem vallis denomi­nassent), s egészen a völgyszoros végéig halad. Alig lehet kétséges, hogy itt csupán a Szépvölgyi árokról lehet szó s csupán arra nézve merülhetnek fel kétségek, hogy hol volt a völgyszoros vége, mert e tekintetben az idők folyamán történhettek változások. Az azonban kétségtelen, hogy a völgyszoros még a Pálvölgyi barlang előtt végetért, mert innen kezdve a völgy annyira kitágul, hogy nem nevezhető többé völgyszorosnak. Az 1355. évi oklevél szerint a völgyszoros végénél északra fordult a határ s elérte az Uzaházhegye nevű helyet (ad locum, qui dicitur Uzahazhege). Ezt a helyet az 1524. évi oklevél hegynek mondja, ahova fel kellett menni a völgyszorosból (montem Uzahaz­hege apellatum ascendendo). Úgylátszik, hogy ez az Uzaházhegye a Mátyás-és Remete­hegy közötti nyergen keresendő, ahonnan tovább is északi irányban haladt a határ a Monyoróshegyiiek nevezett Remetehegyre, illetőleg a magas hegy csúcsára (ad cacumen montis excelsi), amelyet az 1524. évi oklevél azonosnak mond a Monyoróshegy csúcsával (ad cacumen eiusdem montis Monoros, quem montem dicte litere montem excelsum nomi­nant). A hegycsúcson keletre fordult a határ s a hegy keleti oldalán levő domborulatokon áthaladva ment tovább, míg a Fejéregyháza felé vezető nagy úthoz nem ért, amely nagy útról az 1524. évi oklevél megállapította, hogy szőlők között haladt (venissent ad viam magnam, que de medio ipsarum vinea­rum versus Albam Ecclesiam Virginis Gloriose protenditur), tehát nem lehetett magasan. Ezen a nagy úton vonult tovább a határ az esztergomi út azon pontjáig, ahol Pej éregyháza állott, t. i. a mai Perényi-út keleti torkolatáig. Pej ér egyházánál ismét északi irányt vett a határ s az esztergomi út mentén, illetőleg az esztergomi út melletti szőlők alatti árok mentén vonult tovább mindaddig, míg az esztergomi úttól északra emelkedő hegyeket meg nem közelítette. Az esztergomi utat elhagyva a Fenyőmái nevezetű hegyre ment fel (tendit ad quendam montem Feneumal dictum), amely hegy minden valószínűség szerint azonos a mai Aranyheggyel, amely ma is a főváros határán belül áll. A nádor 1473. évi határmegállapító levele szerint e határvonalig állandóan északi irányban haladt tovább a hegy csúcsáig (ascendendo ad verticem ipsius montis), majd arról le­szállva a Theberese nevű helyig jutott el (pervenit ad locum, qui dicitur Thebesere) s itt érintette Megyer határát. A Thebesere nevű helynél keletre fordult és eljutott a nagy réthez (ad latus cuiusdam prati magni), amely minden valószínűség szerint azonos a mai Mocsáros-dűlővel. Ezen a réten keleti irányban áthaladva a Szentlélekről elneve­zett kórház malmához (molendinum Cruci­ferorum ecclesie Sancti Spiritus) jutott, amely minden valószínűség szerint a mai Rómaifürdő területén állott. A malomtól kezdve a hajdani római vízvezeték mentén (per murum dirutum) déli irányban vonul tovább és érintette a ferencrendieknek Fejér­575

Next

/
Oldalképek
Tartalom