Budapest Régiségei 14. (1945)

ÉRTESÍTŐ - Gárdonyi Albert: Óbuda és környéke a középkorban 573-589

a királynő majorja mellett vonult el (transeundo viam circa allodium seu domum coloni reginalis), a másik pedig Óbuda déli részében a királynői vártól a Dunához vezetett (per quam viam ante castrum tendit versus Danubium) s utcajellege mellett tanúskodik, hogy mindkét oldalán házak állottak. Knnek az utcának Fejéregyháza felé is volt folytatása, amely szakaszról azonban már nem állapítható meg, hogy házak szegélyezték-e ? Hasonló névtelen utcákkal találkozunk a budai káptalan 1374. május 12-i oklevelében (MODL 6213), ahol a klarissza kolostor melletti kisebb és nagyobb utcáról (piatea maior — piatea minor) esik szó. Ezeken kívül piactere is volt a királynői városnak, melyet házak környeztek. Bizonysága ennek az, hogy házeladásokkal kapcsolatosan fordult elő az oklevelekben 1335. december 14-én (prope locum fori dicte VBude) és 1343. április 6-án (in loco fori), de kétségtelen, hogy az 1452. október 24-i oklevélben előforduló »teátrum civitatis VBudensis« is erre a térre vonatkozik. Ranzanus (Epitome rerum Ungaricarum Index I.) két olyan épületet talált Óbudán, amelyekre érdemesnek látszott a figyelmet felhívni, t. i. a prépostsági, illetőleg káptalani templomot és a klarisszák kolostorát. Sajnos, a török hódoltság alatt mindkettő annyira elpusztult, hogy ma már a helyüket sem tudjuk pontosan megjelölni. Az óbudai Fejéregyházára vonatkozó tanulmányomban (Történetírás I. évf. 3—23. 11.) megkíséreltem a rendelkezésre álló adatok alapján ezt a munkát elvégezni s ámbár az okleveles forrásokra vonatkozó ismereteim azóta bővültek, a káptalani templom helyére vonatkozó feltevésemet változatlanul fenn kell tartanom. Eszerint a káptalani templom helyéül a Szentlélek-teret jelöltem meg, ahol csatornázás közben hatalmas háromhajós templom alapfalait sikerült feltárni, amelyek közeléből t. i. a Fő-tér keleti végéből másik középkori templom alapfalai ismeretesek. Ezeket a maradványokat azért kellett a középkori káptalani templom maradványainak minősíteni, mert Karai László óbudai prépost 1471. január 9-én II. Pál pápához intézett folyamodványában arra kért engedélyt, hogy a régi káptalani templom maradványait lehordathassa (ut muros Veteris Budensis ecclesie demoliendi et ad solum equandi liberam facultatem et licentiam concedere et indulgere dignemini) s ennek szükségességét azzal indokolta, hogy ezek a maradványok elcsúfítják a közelükben épült újabb káptalani templomot (dictique veteres muri aspectum nőve ecclesie multum habeant deformem reddere). Két templom állott tehát itt egymás közvetlen közelében, amint a feltárt alapfalak is két közeli templomról tesznek tanúságot. E régi templom lebontása valósággal megtörtént s ennek köveiből építette újjá Mátyás király a fejéregyházi templomot. Újabb bizonyíték gyanánt az ú. n. »káptalani sorra« (series capitularis) hivatkozhatom, aminek a káptalani templomok közvetlen közelében kellett állani s amelyet azonosnak vélek a mai Laktanyautcával. Ez a káptalani sor u. i. a budai káptalan 1517. november 11-i oklevelében Dunautca névvel van megjelölve (in piatea Dwna wcza hie Bude Veteri serié scilicet nostra capitulari), tehát a Duna közvetlen közelében kellett vonulnia. A Laktanya-utcán kívül a Lajos-utcára is lehetne ugyan gondolni, ebből az utcából azonban az 1355. augusztus 26-i oklevélben foglalt csereszerződés olyan ke vésett hagyott a káptalan kezében, hogy ezzel alig lehet azonosítani. Ezenkívül a káptalani sorban állott a budai káptalan 1515. december 2-án kelt oklevele szerint az István király kápolna is (capella beati Stephani regis inter domos canonicales) s a Laktanya-utca északi végéből valósággal egy középkori templom maradványai kerültek elő. A káptalani sorban azonban nem csupán kanonoki házak állottak, hanem itt voltak letelepítve a káptalani jobbágyok is, mert a budai káptalan 1517. november 11-i oklevelével egy itteni házat Bolgár Péter káptalani jobbágynak adott el (Petro Bolgár jobagioni nostro), akit arra kötelezett, hogy a jobbágy terheket is viselje (salvis semper censibus tani ordinariis quam etiam extraordinariis ac serviciis, muneraribus ac aliis proventibus nobis ex dominio eiusdem domus more aliorum jóba578