Budapest Régiségei 14. (1945)

ÉRTESÍTŐ - Gárdonyi Albert: Óbuda és környéke a középkorban 573-589

GÁRDONYI ALBERT ÓBUDA BS KÖRNYÉKE A KÖZÉPKORBAN. Mióta az 1872. évi XXXVI. t.-c. Óbudát a fővárossal egyesítette, mint Budapest jelentéktelen III. kerülete élt tovább s lassanként az emléke is elhomályosodott annak, hogy valamikor a fővárostól különálló telepedés volt. Annál inkább megszűnt az emléke annak, hogy a középkorban egy ideig a királyi udvar székhelye volt, egyideig pedig a magyar királynék lakásául szolgált. A magyar királyok és királynék sokat tettek Óbuda szépítése érdekében, alkotásaiknak azonban ma még a helyét sem tudjuk pontosan megjelölni. Ennek oka részben a török hódoltság alatti pusztulás, amely csupán részben írható a törökök rovására, részben pedig régészeinknek a római emlékek iránti kizárólagos érdeklődése, ami a középkori emlékekről hosszú időn át elterelte a figyelmet. Ha az Árpád fejedelem sírjának feltalálása iránti lankadatlan buzgalom a Viktória — utóbb Bohn — téglagyár telkén feltárt középkori templomra és kolostorra nem irányította volna a figyelmet, bizonyára ez a középkori emlékünk is nyom nélkül eltűnt volna. Viszont, ha 1785-ben, mikor az óbudai református templomot építették, a középkori emlékek iránti szakszerű érdeklődés már fennállott volna, akkor most nem kellene vitatkozni afelett, vájjon a királynői vár vagy a klarissza kolostor maradványai voltak-e azok a kövek, melyeket a templomépítéshez felhasználtak? S mennyi más középkori emlékünk pusztult itt el nem is a török hódoltság alatt, hanem a hódoltság utáni újjáépítő munkában, amint a Zichy-kastély építéséhez sem használtak új építőanyagot, hanem az óbudai református templomhoz hasonlóan, a helyszínén kibányászott kőanyagból építették. Ennek tulajdonítható azután, hogy ma már azt sem tudjuk pontosan megállapítani, hol állott az a káptalani templom, amelyről Ranzanus annyi elragadtatással írt. Ha ennek ellenére mégis kísérletet teszek Óbuda középkori hely rajzának vázolására, ezt abban a reményben teszem, hogy az e célra felhasznált okleveles anyagot az ásatási eredmények mielőbb tökéletesíteni fogják. Reményemet pedig arra alapítom, hogy az új dunai híd felépítésével kapcsolatosan olyan átalakulások fognak bekövetkezni, amelyek középkori alapfalakat hozhatnak napfényre s ezek az alapfalak Óbuda most vázolandó középkori tervrajzát fogják teljesebbé tenni. Buda középkora kétségtelenül fényesebb volt Óbuda múltjánál, mert a királyi udvar székhelye mégis csak Buda volt s a magyar királynők nem tudtak a budaihoz hasonló környezetet teremteni székhelyük körül ; mindamellett sok olyan emléke volt a városnak, amelyek feltárása a magyar múlt megismerése szempontjából kívánatos. A középkori Óbuda területének első határleírását II. Endre király 1212. évi oklevele tartalmazza, ez azonban nem Óbuda városa, hanem az óbudai káptalan földesúri fennhatósága alá tartozó terület határ leírása. Ezen a határleíráson nem könnyű eligazodni azért, mert hiányzik belőle a határ leírásokban szokásos égtáj megjelölés, csupán a 573