Budapest Régiségei 14. (1945)

ÉRTESÍTŐ - Gárdonyi Albert: Óbuda és környéke a középkorban 573-589

hegyre felmenés és völgybe leereszkedés van megjelölve, aminek alapján már azért is bajos eligazodni, mert a hegynevek legnagyobb része nincs meg a későbbi oklevelekben. Pontosan lehet követni a határleírás első részét, amely egyezik az 1355. augusztus 26-i határleírással. Eszerint a kiindulópont 1212-ben az Óbuda és a hévizek közötti kerek kő volt, amely az 1355. augusztus 26-i határleírás szerint a Szent Jakab egyház felső végében a Budáról Óbudára vivő út mellett volt elhelyezve ; a Szent Jakab egyházról pedig tudjuk, hogy a margitszigeti ferencrendi kolostorral szemben a Duna túlsó partján állott. Innen egy szűk völgybe, illetőleg egy völgyszorosba ment át a határ (vádit ad crepidinem vallis), amit II. I,ajos király 1524. október 8-i oklevele is így értelmez (venissent ad vallem angustam, quam vallem littere exhibite crepidinem vallis dénommassent). Ez a szűk völgy, melyet az 1524. október 8-i oklevél szerint mindkét oldalról szőlők környeztek (in medio vinearum existentem), csupán a mai Szépvölgyiárok lehetett, mely később elvesztette völgy szorosi jellegét. A völgyszorosból az Uzaházhegye nevezetű helyre megy fel (ascendit) a határ, amely hely az 1355. augusztus 26-i oklevél szerint a völgyszorostól északra (ad partem septemtrionalem) terült el. Innen a Monyoróshegyhez és utóbb a Szamárkőhöz jut el, amely utóbbi az 1355. évi oklevélben a magas hegy csúcsaként (ad cacumen montis excelsi) van megjelölve, a magas hegy csúcsát viszont az 1524. október 8-i oklevél azonosnak mondja a Monyoróshegy csúcsával (procedendo ad cacumen eiusdem montis Monoros, quem montem dicte litere montem excelsum nominant). Innen egy völgybe ereszkedik le a határ, amely völgyről az 1355. augusztus 26-i oklevél megállapítja, hogy a nevezett hegycsúcstól keletre esett (reflectitur ad partem orientalem). Ebben a völgyben váltak külön az 1212. évi oklevélben foglalt káptalani terület és az 1355. augusztus 26-i oklevélben foglalt királynői városi terület határai, mert a királynői város határvonala a nevezett völgyön túli hegyhez vezet, a káptalani terület pedig ugyanazon völgyben két lit között Werhard szántóföldjének a sarkához ért, s innen folytonosan felfelé haladva először a gercsei szőlőkhöz, aztán Gercse faluhoz (ad finem ville Gerchey) s végül egy likas kőhöz ért. A likas kőtől kezdve aztán a káptalani terület határa a Hegyes nevű hegy tövéhez ereszkedik le (descendit sub montem Hyges) s egy dombon áthaladva előbb egy úthoz, majd a Pilis nevű hegyhez ér (vádit ad montem, qui dicitur Pilishegy). Innen tovább leereszkedve (descendendo) eléri az esztergomi utat, ahol ismét találkozik a királynői városnak az 1355. augusztus 26-i oklevélben foglalt határvonalával. Az 1212. évi oklevél szerint ugyanis a káptalani terület határvonala az esztergomi útról a Tebeura nevű hegyre megy fel (ascendit), a királynői város határvonala pedig az 1355. évi oklevél szerint az esztergomi útról északra fordulva a Fenyőmái nevezetű hegyre megy fel, melynek északi lejtőjén terült el a Tebesere nevezetű hely, ahol Megyer község határa kezdődött, amint az 1212. évi oklevélben is itt van Megyer határa. Az 1212. évi oklevél azonban Megyeren kívül Pazandukkal is határosnak mondja a káptalani területet, ami a királynői város határleírásából azért hiányzik, mert a városi terület határvonala dél felé fordult, mielőtt Pazanduk határát elérte volna. Ezekből nyilvánvaló, hogy a káptalani terület és a királynői város északi határvonala az esztergomi úttól kezdve addig a pontig, ahol mindkettő Megyer határával érintkezett, teljesen összeesett. Ha tehát a káptalani terület határkijelölésében kétségek merülhetnek fel, azok kizárólag a nyugati határvonalra korlátozandók, ahol a hegynevek nem azonosíthatók a ma is fennálló hegyekkel. Ezt a bizonytalanságot csupán Gercse község helyének pontos kijelölésével lehetne mérsékelni, mert az 1212. évi határleírásban ez a község fontos szerepet tölt be. Ezidőszerint a hidegkúti határban álló templomromot tartják Gercse középkori templomának s ha ez a feltevés helytálló lenne, akkor a középkori Gercse község e templomrom körül lenne keresendő. Ez a feltevés azonban nem áll biztos alapokon, mert a nevezett templomrom Hidegkút 574