Budapest Régiségei 14. (1945)

Gárdonyi Albert: A középkori Buda határai 379-395

rendben tünteti fel s ha a tized jegyzékben foglalt dűlőneveket a mai földrajzi elnevezésekkel azonosítani lehetne, akkor Sasad területét pontosan megtudnók állapítani. Sajnos, csak néhány dűlőnév maradt fenn változatlanul, ez is elegendőnek látszik azonban ahhoz, hogy Sasad helyének megállapítása céljából támpontul szolgáljon. A tizedjegyzékben foglalt dűlőnevek a következők: Isten kútja, Isten kertje, Akasztóhegy, Kányakapu, Mázas, Gombamái, Eperjes, Kis Üjmál, Nagy Üjmál, Szakadat, Kis Köves, Nagy Köves, Hollóméi, Becskő, Nádaskút, Sasad és Ligetvölgy. Ezek közül a dűlőnevek közül a török hódoltság tartama alatt is használatos volt az »Isten kútja« elnevezés, mert Eszterházy Pál nádor 1684 szeptember 21-én a Buda alatti táborból a következőket írta: »Az Isten kútjánál voltunk mi, ott Istennek hála, noha nagy dühösséggel jött ránk (t. i. a török), de mégis elszaladt, száznál több esett el bennek vagy kétszáznál. (Századok 1884. évf. 801. 1.) Az »Isten kútja« emlékét ma is őrzi a Budaörsi-út 110. szám alatti »Istenkúti csárda«, melynek közelében ma már csak a befedett kút emlékeztet az elnevezés eredetére. Itt kellett lenni a középkori »Isten kútja« dűlőnek, melynek közvetlen közelében kellett lenni az »Isten kertje« dűlőnek is. Túlélte a török hódoltságot az Akasztóhegy-dűlő, melyet Döbrentei Gábor indítványára az 1847 június 17-én tartott budavárosi közgyűlés nevezett el »Dobogó«-nak s azóta ezt a nevet viseli. Minthogy a tizedszedők földrajzi sorrendben végezték munkájukat, a hajdani Akasztóhegy, illetőleg a mai Dobogó közvetlen közelében lenne keresendő a Kányakapu-dűlő, melynek elnevezése minden valószínűség szerint a szomszédos kánai, helyesebben kányái bencés apátságra mutat. A többi dűlőnevet illetően semmi támpontunk sincs, kivéve az utolsó helyen említett Ligetvölgy-dűlőt, mely a veszprémi káptalan 1505. évi kelenföldi tized jegyzékében is előfordul (MODL. 38.658), amiből arra lehet következtetni, hogy a Ligetvölgy-dűlő egyik része Sasadhoz, másik része pedig Kelenföldhöz, illetőleg később Budához tartozott. A Ligetvölgy-dűlő helyének a pontos megállapítása nagyérdekű lenne a helytörténet számára, mert ezen keresztül futott a középkori Sasad és Kelenföld, illetőleg Buda elválasztó vonala. Erre vonatkozóan csupán annyi támpontunk van, hogy a török hódoltság utáni telekkönyvekben előforduló »In der Au« elnevezésben a középkori Ligetvölgy jogutódát sejthetjük. Budapest Régiségei XIV. 385