Budapest Régiségei 14. (1945)

Gárdonyi Albert: A középkori Buda határai 379-395

Az 1531. évi tizedjegyzék alapján kereste az esztergomi káptalan a török hódoltság után a hajdani Sasad területét, hogy tizedszedési jogát újból gyakorolhassa. Ezzel kapcsolatban Pest vármegye 1698-ban a nevezett káptalan megkeresésére több tanút hallgatott ki s a tanúkihallgatási jegyzőkönyvek ma is megvannak a nevezett káptalan levéltárában (Lad. 45. fasc. 10. nr. 13. és Lad. 45. fasc. 10. nr. 15.). E tanúkihallgatási jegyzőkönyvek szerint 1698-ban úgy tudták, hogy a hajdani Sasad-puszta Budaörssel és Budakeszivel volt határos. Ezen a területen a tanúvallomások időpontjában virágzó szőlőművelés folyt, a szőlők a budai polgárok tulajdonát képezték, a tizedet pedig, melyre az esztergomi káptalan igényt tartott, Buda felszabadításától kezdve a budai »administratio earner

alis« szedte. Minthogy a hajdani Sasad területén a török hódoltság után a budai német polgárság folytatta a szőlőművelést, érthetővé válik számunkra az, hogy miért nevezték ezt a területet egészen 1847-ig Burgerbergnek. Az 1698. évi tanúkihallgatások alkalmával úgy akarták a hajdani Sasad területét megállapítani, hogy az 1531. évi tizedjegyzékben foglalt dűlők helyét illetően kértek a tanuktól felvilágosítást. Erre vonatkozóan az egyik tanú azt vallotta, hogy »tudgya az Kányakaput az Isten kuttyán tul, amint az ország uttya megyén Székesfehérvárra« ; azt vallotta továbbá hogy »tudgya és vallya hite után az Isten kutyának az Székesfehérvári-út mellett az szőlők alatt lenni, de az Isten kertinek hírit nem hallotta«. Minthogy a Székesfehérvári-út azonos a mai Budaörsi-úttal, ennek mentén kell keresni úgy a Kányakaput, mint az Isten kútját is, amely utóbbiról már előzetesen megállapítottuk, hogy emlékét ma is őrzi a Budaörsi-út 110. számú házban fennálló Istenkúti csárda. De az Isten kertje-dűlő is a nevezett csárda közelében keresendő, s ez a dűlő minden valószínűség szerint azonos a mai »Gazdagrét«-dűlővel, mely a török hódoltság utáni német világban a »Reiche Ried« nevet viselte. Azt is vallotta a nevezett tanú, hogy »az Mázast peniglen mindegy (!) homályosan mondgya lenni az Békaríkatón, ahol is mindegy (!) kastély formán vagyon, az mely körül voltak azelőtt a szőlők, de mostanában alatta vadnak, mely Csepelyel és Eörsel határos«. A vallomásban említett Békaríkató a keserűvízforrások környékére utal, a Csepellel való szomszédság alapján pedig a mai budafoki határ közelében kell a Mázas nevezetű dűlőt keresni. 386