Budapest Régiségei 14. (1945)

Gerevich László: Középkori budai kelyhek 333-378

együtt fordul elő, vagy a nyitrai székesegyház kelyhén, melynek kupája körös filigránnal díszített, talpa pedig rácsos filigránnal. A harmadik csoporton a filigrán és a sodrony zománc együtt fordul elő, muzsnai (1508), sövénységi (Nagyküküllő vm.), győri székesegyház két kelyhe, győri ferencrendiek egy kelyhe, marosvásárhelyi (Református templom) kelyhe, a Nemzeti Múzeum Nyári-féle kelyhe, a nagyszebeni Bruckenthal Múzeum kelyhe, Bakócz Tamás kelyhe (1517) stb. Eddig a kutatók megegyeztek abban, hogy a filigrános díszítés nem a sodronyzománcból származik. Hz a föltevés pedig nagyon kézenfekvő, ha olyan virágdíszítésű filigrán és sodronyzománcos műveket vizsgálunk, melyeken a kettő egymásmellett fordul elő. Hz kitűnik a sövénységi templom kelyhének vizsgálatánál. Az azonos motívumokon kívül a technika is azonos. A sodronyzománc mintáit ismétli filigránból a berethalmi evangélikus templom kelyhe. A filigrán díszítés a sodronyzománcnál későbben fejlődik ki és a technika hanyatlását jelenti. Könnyebben és olcsóbban állítható elő és a kor ízlésének is jobban megfelel a kisebb műgondot feledtető pompás hatás. A következő csoportba a trébelt vagy öntött lomb- és virágdíszitéssel gazdagon beborított kelyhek tartoznak, egy túlzsúfolt kolozsvári kehely, metei (Nagyküküllő vm.), ápoldi (1513 Szeben), nagyszebeni (Evangélikus templom), három darab medgyesi, poprádi és a szepesbélai (1515) kelyhek és a brassói Fekete-templom kelyhe 1504-ből. A lombok túlzsúfolt burjánzása a kelyhek architektonikus felépítését és tagolását is elborítják. Aranyozott ezüst gallyaik között igen gyakran rejtenek különböző szent- és angyalszobrokat, de sokszor profán alakvagy állatábrázolásokat is. A kehely talpán, nodusán, de legtöbbször a kehely kosarán újszövetségi jelenetek kerek reliefjei nyernek elhelyezést. Meg kell még emlékeznünk a korábbi időből származó mérműves kelyhekről is. Ez a típus Magyarországon nem fejlődött egyénivé, de számos képviselője van. A felsorolt csoportok a valóságban nem válnak el egymástól szigorúan, különösen az utóbbi nem, mert hiszen mérműves elem majdnem minden kelyhen előfordul, ha máshol nem, a talpszegélyen, vagy a noduson. A nodusok között igen sok tisztán architektonikus díszítésű (Kajászó-Szentpéter), egységes típusnak a tornyos nodust tekinthetjük, a Nemzeti Múzeum két kelyhe (egyik a Nyári-féle kehely), 361