Budapest Régiségei 14. (1945)

Gerevich László: Középkori budai kelyhek 333-378

a keresdi, szelindeki, vurpodi, nyitrai és a gyulafehérvári kelyhek. Az ilyen megoldást kápolna-nodusnak is hívják. A mérműves elem a XVI. században mind ritkábban fordul elő. A XV. század első felében és derekán gyakoriak még küllős vagy rotulusos nodustípusok, melyeknek klasszikus példája a négyzetes, majd rombuszos és csavart rotulus. Ezek az előző évszázadból öröklött formák, melyek a század vége felé mindinkább eltűnnek és a virágos és zárt gerezdes nodusoknak adják át a helyüket. Ez utóbbi a XIV. századi gerezdes nodusból fejlődött ki és a magyarországi kehely típusra éppen annyira jellemző, mint a díszítésekkel túlzsúfolt kosár. A kehelytalp többnyire hatkarélyos. Ez a XIV. században felbukkanó tagolás még a XVI. században is él. A hatkarélyos talp meghatározza a talpnyak és a szár tagolását. A XIV. században kialakuló talpszegély alá magas sima, vagy lapos és kihajló, díszített talpperem kerül. A talpszegély rendszerint nem profilált, mint korábban. A magas talpperem már a XV. század második felében fejlődik ki és a század vége felé, majd a XVI. század elején válik uralkodóvá. A hatkarélyos talpon sima áttört függőleges talpszegélyen, magas sima talpperemen áll a majdnem teljesen megújított pannonhalmi apátság sodronyzománcos kelyhe, melynek rotulusai elárulják keletkezési idejét, az 1482-es évszámot. Fontos korhatározó emlék még 1508-ból a muzsnai sodronyzománcos, filigrános kehely, melynek talppereme igen magas és sima. Magas sima perem és hatkarélyos talp jellemzi még az 1513-ban készült ápoldi kelyhet. A sima magas talpperem egyre ritkábbá válik a húszas években, amit egy gyulafehérvári 1528-ból származó kehely is mutat, melynek talppereme már alacsony. A kehely különben számunkra más miatt is érdekes, körös motívumú bőrtűs filigránnal gazdagon díszített kupáján és nodusán renaissance puttók jelennek meg. Renaissance elemekkel együtt fordul elő a bőrtűs filigrános díszítés a nyitrai székesegyház kelyhén is. Ilyen késői időből, a XVI. század húszas éveiből származónak tarthatjuk a budaújlaki kelyhet is, mely bizonyságtétele annak, hogy Buda a mohácsi vész árnyékában még mindig a művészet élén haladt. Ötvösműhelyeiben továbbfejleszti azokat a Magyarországon kialakult típusokat és formákat, melyeknek megteremtésében jelentős része volt. Ezek a típusok elterjedtek Közép- és Keleteurópában, ahová 362