Budapest Régiségei 14. (1945)

Gerevich László: Középkori budai kelyhek 333-378

A nagy arany- és drágakőérték mellett ezek a kincsek az ötvösségnek olyan darabjait is bőven tartalmazták, melyek az értékhalmozáson kívül tiszta művészi célt szolgáltak. Ilyen emlékeknek tekinthetők a tiszta zománcos emlékeken kívül ezüst szobrok és reliefek. Hz a leltár nem emlékezik meg, de tudunk valószínűleg Budán készült reliefábrázolásokkal dúsan díszített két ezüstkoporsóról. Mindkettőt Erzsébet királyné adományozta, Szt. Gellért reliquiakoporsóját a pesti ferencesek Szent Péter temploma számára, a másikat, mely Szt. Szaniszlau ereklyéit őrizte a krakkói Dómnak. A szentek reliquiakoporsói úgylátszik nálunk még a XIV. században is divatban voltak. Ellentétben az ötvösség középkori főhelyeivel Eszakfranciaország, Maas és Rajna vidékével, ahol ez a szokás korábban volt divatban és az ötvösség legmonumentálisabb alkotásait a XII. és XIII. században éppen ezek az ereklyekoporsók képviselték. A leltár említést tesz páduaiSzt. Jusztina ezüst szobráról, sárkányos és fákat ábrázoló asztaldíszekről, az utóbbiak a XV. század végéről származhattak, alamizsnás Szent János ezüstszobráról, aranyozott ezüst, sőt aranyozott vörösréz képről és oltárképről, mely Veronikát és Szent Kristófot ábrázolja. Ezen utóbbiak milyen technikával készültek, azt nehéz eldönteni. Lehettek trébelt relieffel vagy ezüst, esetleg vájt zománccal ékítettek. Művészi célzatuk azonban elvitázhatatlan. Említést kell még tennünk a nyakban hordható, láncra függesztett keresztek nagy csoportjáról, melyek legnagyobb része igen gazdagon volt drágakövekkel díszítve, ezek között a keresztek között a leírás alapján egyik-másiknál arra gondolhatunk, hogy XI. századra jellemző drágaköves ötvösművekhez tartoztak. Nagyobb ilyen emlékek az országban nem maradtak fenn. Természetesen a leltár csak egy részét öleli fel a Budával kapcsolatba hozható ötvöstárgyaknak. Mikor alamizsnás Szent János teteme Konstantinápolyból a róla elnevezett kápolnába szállíttatott, Mátyás király azt gazdag arany- és ezüstkészlettel látta el,

41 ezek a kincsek 1526-ban a máriavölgyi Pálosokhoz kerülnek. A többit Pozsonyban a Szent Mártonról nevezett káptalanban őrizték.

42 A budai Szent Márton kápolna kincstára még a török megszállás előtt ismeretlen körülmények között tűnt el. A budai vár Szent Zsigmond kápolnájának nemesfémfelszerelése 1716- és 1723-ban a tűz 342