Budapest Régiségei 14. (1945)
Gerevich László: Középkori budai kelyhek 333-378
A középkori Buda és Pest ötvösségének története még súlyosabb módszertani feladatokat ró a kutatóra, mint a művészet többi ága. Az emlékanyag majdnem teljes egészében elpusztult, kis részében elkallódott vagy szétszóródott. Hiányoznak tehát az emlékek és az emlékekre vonatkozó levéltári adatok. Ha véletlenül lajstromok maradtak meg, a bennük említett anyag elpusztult vagy úgy szétszóródott a világban, hogy a leírás és a műtárgy nem azonosítható. Budai eredetűnek sejtett középkori ötvöstárgyak rendszerint királyi ajándékozásból származnak, valamilyen Budán történt eseménnyel kapcsolatosak, vagy a budai eredetű műtárgyakkal állnak stílusrokonságban ; Harcias Frigyes drezdai kardja, a boroszlói szt. Dorottya herma, a bécsújhelyi Mátyás billikom, az esztergomi szarvkupa, az Kszterházy-kincstár ezüst kulacsa, az aacheni kincs, a trencséni szt. László herma, Hedvig királynő kristálykupája 1 stb. Budán élő személy kincstárából is származhatik. (Olmützi Ágoston arany csésze je 1508.) Ritka eset, mikor a levéltári adatok megegyezése alapján megállapíthatjuk, hogy valamely emlék budai kincstárból származik. (A trencséni evangélium előlapja. 2 ) Ugyanez az eset áll fönn a Mátyás-templom kincstárának két középkori kelyhénél, jelen tanulmányunk tárgyainál. Sajnos azonban még abban az esetben is, ha sikerül megállapítanunk, hogy egy műtárgy budai kincstárból származik, nem tudjuk bizonyítani annak budai műhelyből való eredetét. Nem ítélhetjük meg módszertanilag szigorúbban azokat az ötvösemlékeket sem, melyek Budapesten vagy annak közvetlen környékén a földből, ásatás folyamán kerültek napfényre. Az idetartozó csoport elég jelentős és elhanyagolásukból súlyos módszertani tévedés származhatik ; az Egyetemi Könyvtár alapozásakor előkerült kincslelet, 3 a margitszigeti korona, 4 XIII. századi áttört boglárok, 5 eulogia-tal 6 (Pusztavasad), románkori zabla (Gödöllő és Kerepes között 7 ), díszített fegyverek, 335