Budapest Régiségei 14. (1945)

Járdányi-Paulovics István: Germán alakok pannoniai emlékeken 203-281

szándékozik döfni. Testét bőrszalagos páncélruházat fedi, mint a ló előtt és után menő pajzsos-dárdás harcosokét is. Mindhármukon süvegszerti sisak látható. Itt kizárólag a ruházat — szűk, a lábfejig érő nadrág és meztelen felsőtest —, valamint a fegyverzet az, ami a lerogyott barbárt közelebbről meghatározza. A cselekvény elgondolása ugyanaz, mint az előbb tárgyalt mintáknál. Üj azonban a gyalogos harcosok szereplése, Victoria pedig hiányzik. Ennek dacára is előkelőbb személyt akart a minta készítője a lovas alakban ábrázolni. A jobb brigetioi mintákhoz viszonyítva (mert hogy ilyenek is voltak, bizonyítja a Bécsbe került töredék) igen erős egyéni ízt adott készítményének, ami a jelenet darabosságától kezdve sok mindenben, így a rómaiak ruházatának, különösen a sisaknak túlzottan egyéni megrajzolásában nyilvánul. Az arcok, különösen az arcélek valósággal uniformizáltak. Ennek a következménye azután, hogy a földön fekvő alak fejéből, arcából lehetetlen annak nemzetiségét meghatározni. Vannak mellette azonban, szerencsére, egyéb jellegzetességek, elsősorban germán ruházata és fegyverei : lábánál a hatszögű, balkarjánál pedig az ovális ismert germán pajzs látható. Nincs támpont arra, hogy a főalak kit, melyik császárt ábrázolja. Alföldi szakállt alánnak látja s ezért felveti III. századi lehetőségét is. Ha azonban az agyagművességben különben is könnyebben kiütköző egyéni megnyilvánulásokat leszámítjuk, a mintán látható jelenetet könnyen kapcsolatba hozhatjuk az előbb tárgyaltakkal. Ugyanazon eredetre megy vissza ez a kompozíció is, mint amazok, s ami jelen esetben ennél is fontosabb, ugyanazon témakörbe, korbelileg is ugyanazon eseményekre vonatkozó emlékek láncolatába sorozandó ezen művessegileg szerényebb maradvány is. Egy aquincumi agyagkorong töredékein körgyűrűben kétoldalt (a középen állott alak vagy jelenet felé igyekvő, illetőleg néző) embercsoportotlátunk. (14.kép.)

88 A tömegbe csoportosítottak ijedtségre valló testtartásából, a felemelt kezekből legyőzött népre következtethetünk. Császárral kapcsolatos leigázási vagy császárt üdvözlő jelenetet lát a korongon Alföldi is. A baloldali két alakról (15. kép.) Kuzsinszky is feltételezi, hogy »hosszú hajuk arra mutat, hogy barbárok lehetnek, kik kegyelemért könyörögnek. Azoknak látszik a másik oldalon az az öt férfi is, akik között az egyik (a középső) szintén felfelé nyújtja a kezét. A közé234