Budapest Régiségei 13. (1943)
ÉRTESÍTŐ - Garády Sándor: Jelentés az 1936-1942. évben végzett ásatásokról 401-438
Ezenkívül egy szintén XV. századbeli zömök kis fazék érdemel említést lehajló gótikus peremével. Jól iszapolt, piszkos rózsaszínre égetett, belül és a peremén zöld mázas edény. Összes dísze a nyakon végigfutó két párhuzamos bekarcolt barázda. Pereme csak 7 cm hosszban van meg. Magassága 11 cm, a fenék átmérője 7-5 cm. Hasonló peremű, belül zöld mázas edény került elő a Hidegkúti-úton Hunyadi Mátyás király kastélya romjainak kiásásánál is, bár emennek alakja karcsúbb. Továbbá egy rózsaszínre égetett, egyes töredék darabokból összeillesztett és kiegészített csücskös füles kancsót említünk meg. Szép formájú, simított külsejű edény, pereme kifelé kidomborodó, szája élbe fut ki. A nyakát három kiemelkedő barázda díszíti, füle a nyakból vízszintesen ágazik, ki. Oldalához a fenéknél vassalak van hozzátapadva. Magassága 29 cm, szájnyílása tojásdad, a csücsök nélkül 9/12 cm átmérőjű. Feneke 9 cm átmérőjű, rajta egyes törökkori edényeket jellemző — a fenék körvonalával excentrikus — barázdákkal. Kbből következtetve törökkorinak mondható. A Bástya-u. 8—10. sz. ház alapozásánál talált edénycserép töredékek között érdekes még egy csücskös kancsónak felső darabja a peremmel együtt. Finoman iszapolt világosszürke fajanszszerű anyaga és tetszetős díszítése folytán magaslik ki a többiből. Pereme 4 cm magas kifelé hajló, kívül kétszer tagozott, szája legömbölyített, a peremből kissé kifelé álló. A csücsöknek csak kis darabja maradt meg. A száj külső átmérője görbületéből következtetve 8-5 cm lehetett. Nyaka a hasfelé enyhén kifelé görbülő. Falvastagsága 3 %. Peremének felső említést. A fenék átmérője 4-1 cm, széle kívül-belül sárga habos, az alsó zöldbe játszó. A nyakon és a hason bevésett zeg-zúgos zsinórszerű dísz, amely a felső sarokban gombokra tekerődzik. Az így előállott közök felváltva zöld és sárga habosak. A kancsó belseje sárgás sós mázas. Kár, hogy csak ennyi maradt meg belőle. (Ld a 35. sz. képen a bal oldalt.) Úgy véljük XVI. századbeli edény. Ugyancsak említésre érdemes egy kis tál töredéke fenékkel és peremmel együtt. Anyaga szintén finoman iszapolt, de rózsaszínre égetett, oldala erősen kihajló, magassága 5 cm. Pereme oldalára merőlegesen befelé hajló, szája legömbölyített. Kívül máz nélküli, belül zöld ónmázas a fenekén és a perem belső szélén körülfutó barna csíkkal. A fenék belső szélét egy mélyedés díszíti. Az oldal belsején a mázba belekarcolt többszörös hullámos vonalú díszítés. (Ld a 35. képen a jobboldalt.) Törökkori, a tabániakhoz hasonló. Végül a 14. B) pont alatt már említett lapos, máznélküli tálkára hívjuk fel a figyelmet. (Ld a 25. kép jobboldalát.) Fenekét ujj benyomatok díszítik. Keresztszelvényét a 36. kép jobboldalán adjuk. A kályhacsempe töredékek között az ismert XV— XVI. századbeli szürkére égetett máz nélküli négyzetalakú tálasok, továbbá törökkori, rózsaszínre égetett, belül sárga vagy zöld mázzal bevont, kerek tálasok is akadtak. Bz utóbbiak keresztszelvényét a 36. kép baloldalán mutatjuk be. Az üvegtárgyak közül egy kis — 10-3 cm felső átmérőjű — tálacska érdemel elsősorban 42. kép. Donáti-utca 3/b. sz. A régi pince keresztmetszete. 435
