Budapest Régiségei 13. (1943)

ÉRTESÍTŐ - Nagy Tibor: A Fővárosi Régészeti és Ásatási Intézet jelentése az 1938-1942. évek között végzett kutatásairól 359-399

festették át a falat. (Hasonló eljárást ismerünk pl. Emonából : W. Schmid, XV—

XVI. Bericht (1923/24) der Röm.-Germ. Komm. 1925. 21. 1. '= Ö. Jh. XIX—XX. 1919. Beibl. 163 h.) A festett szoba padlózatáról egy ólommaszkot szedtünk fel. (V. ö. : A. Bauer, Vjesnik. 1936. 1. sk. 11.). Kora, a II. század első fele. Az épületen kívül nyugati irányban egy kisméretű emelvényt találtunk, amelyet élére állított téglalapok vettek körül, belsejét pedig téglaporral kevert habarcs fedte. Az épület déli szomszédságában csatorna húzódott K—Ny-i iránvban, amely az épület DNY-i sarka közelében dél felé elkanyarodott. A csatorna nyugat felé egy kisebb kövekkel kirakott vízgyűjtőbe torkollott, amelyet a Kiscelli-domb vízerei tápláltak. Ezt a medencét a part omladékos volta miatt nem állott módunkban kitisztítani. 21. kép. — Színes márványberakást utánzó lábazati festés az aquincumi festő lakásából. A Vályog-utca 10. számú telken épületalapozás alkalmával 1942 decemberében egy téglasírt s közelében két csontvázat szedtünk ki. A téglasírban férfi és nő teteme feküdt. Egy vöröses-barna és zöldmázas kancsót, két üvegpoharat, bronz-, vas- és csontkarpereceket emeltünk ki a IV. századi sírokból. Korábbi időkben (II. sz.) 8-20 m széles, terrazzópadlós, festett falú épület foglalt itt helyett, amelynek csupán nyugati szárnyát mérhettük fel. Az elpusztult épület terrazzópadlózatába, illetve a falakba vágták be a IV. századi sírhelyeket. 1942. év tavaszán a Pacsirtamező-utca 62. számú ház telkén húztunk egy Ny—K irányú kutatóárkot. Az újabbkori feltöltés alatt 3-10 m mélységben 2-60 x 1-65 m nagyságú (szájnyílás 60 cm széles) középkori mészégető kemencét tisztítottunk ki (19. kép). Az alatta húzódó agyagos rétegben 3-90 m-ig mentünk le. Aquincumi polgárváros. 1941 júliusában a III. kerületi Levente Lőtér alapozási munkálatainál a kubikusok egy római magánlakásra találtak rá. Az Intézet csak augusztus elején szerzett erről tudomást, s ekkor gyorsított ütemben kellett elvégeznie a rendszeres kutatást. A négyszögletes alaprajzú, kereken 18 x 12 m nagyságú magánház É és D felé egy-egy porti cussal rendelkezett (20. kép, A épület). A köztük fekvő tulajdonképeni lakórész hét szobára oszlott. Az épület világos, könnyen áttekinthető alaprajzi elrendezése a kisebb villa rusticak beosztására emlékeztet, s már ez a körülmény is külön helyet biztosít részére az eddig ismert és sokkal komplikáltabb aquincumi magánházak sorában. Epületünknek igazi jelentőséget azonban az a gazdag falfestészet kölcsönöz, amelyet a töredékek gondos összeállítása után, lényeges vonásaiban összeállíthattunk. A dekorációs rendszer és az ennek keretében alkalmazott egyes díszítőelemek a Kr. u. I. századi itáliai-pompeii stílusok hagyományait tükrözik vissza. Leírásukat e helyen egészen 378