Budapest Régiségei 13. (1943)

ÉRTESÍTŐ - Nagy Tibor: A Fővárosi Régészeti és Ásatási Intézet jelentése az 1938-1942. évek között végzett kutatásairól 359-399

röviden adjuk, a részletes publikációra utalva {Nagy T., I,aureae Aquincenses. II.). A lábazat legtöbb esetben folt és vonalteclinikával márványerezést utánoz, egy esetben színes lapocskák festésével a márványintarzia benyomását kelti (21. kép). (V. ö. pl. : Trierer Ztschr. 1934. 34. 1.) A középső falfelület különböző nagyságú mezőkre volt osztva. A lakószobákban a nagyobb mezőkben felül hármas girlanddíszt (22. kép) (legjobb pannóniai analógia ehhez egy vindobonai töredék : H. Kenner, Jbuch d. k. u. k. Zentral.-Komm. II. 1904. Fundbericht) középütt ágon pihenő madár alakját festették meg. A keretező keskenyebb mezőkben növényi kandeláber foglal helyet, amelyek gombaalakti ernyőin pajzsszerüen elhelyezett madárkák tekintenek egymásra. 22. kép. — Girland-dísz az aquincumi festő házából. A fehéralapú falfelület felső lezárását zsinórdíszből, majd két delphin között elhelyezett talpas serlegből álló stukkó-keret jelezte. (Azonos darabot közöl : Nagy L., Arch. Ért. 41. 1927. 114.1. és Fr. Lorger, Casopis, 1934. 1. t. 2. kép.) Ettől a dekorációs rendszertől a déli porticus festészete egyedül a színskálában tért el. A lila alapszínű lábazaton vízinövények között fehér tollazatú vízimadarak foglaltak helyet, akárcsak az ismeretes poetoviai lábazaton. {V. Skrabar, Jahrb. d. k. u. k. Zentral. Komm. 1904. III. tábla, a) kép.) A középső falfelületen különböző nagyságú egyszínű mezők sorakoztak fel. A nagyobb vörös és sárga mezők közé keskenyebb feketealapii sávok iktatódtak. Ez utóbbiakat finom ecsettel meghúzott sárgás-barna szárú, zöldlevelű növény kandeláber töltötte ki, míg a nagyobb középmező belső vonalkeretére felfüggesztett virágfüzérek foglaltak helyet. Magánházunk falfestészetén még nem érződik a Hadrianus uralkodásával nálunk is beköszöntő klasszicizmus ereje. A festett falfelületek díszítő elemei és az egész dekorációs rendszer még szorosan kapcsolódik az itáliai-pompeii 3. és 4. stílusokhoz. Kétségtelen továbbá, a jobb híján 2. inkrustációs stílusnak nevezhető irány (V. ö. : R. Pagenstecher, Alex. Studien, 1917. 20. sk. 11. és Nekropolis, 1919. 168. sk. 11.) ismerete és követése a márványutánzást mutató lábazatoknál és párkányoknál. Festőnk kimutathatólag Baláczán is tevékenykedett, e nagyméretű, díszes villaépület első kifestésénél. lehetséges, hogy megfordult még Vindobonában és Poetovióban is. Aquincum ennek a valószínűleg itáliai festőnek egyik utolsó állomáshelye volt. Az aquincumi falfestmények keletkezési idejét Traianus uralkodásának végső, vagy Hadrianus első éveire kell tennünk. 379