Budapest Régiségei 13. (1943)
Gerő László, ifj.: Újabb adatok a várbeli Szent Miklós templomhoz 295-318
bíboros hosszabb ideig, mint a pápa követe, aki Anjou Károly Róbert királyságának előkészítésén fáradozott. Az 1348. évi pestisjárvány a budai lakosság között a domonkos kolostor lakóit is megtizedelte. A vész utáni időben meglazult fegyelem helyreállítására a pápa Dominici János raguzai érseket küldte ide követül. 7 A kolostor épületét a késő középkorban gyakran egyetemnek nevezték, »stúdium generale«-nek is adott szállást és Horváth Henrik megállapításai szerint 8 a budai, általában a magyarországi szellemi életre döntő befolyással volt. Eltűnt falai között tanítottak a XV. század végén Petrus Niger, Michael de Ungaria, Nicolaus de Mirabilius és 1507-ben egyszerre nyolc tudós párisi professzort hívtak meg. A szentélypadlóban talált sírkövek (ld. 1 kép) vizsgálatából Horváth arra a megállapításra jut, hogy azok különböző koruk mellett is egy iskolából kerültek ki — a budai domonkosok kőfaragóiskolájából. Több helyről is tudjuk, hogy a középkori szerzetesházak és nem utolsó sorban a domonkosok, kivált ha székhelyük városban volt, erős ipari és művészeti tevékenységet fejtettek ki és a helybeli céheknek érezhető versenyt támasztottak, ami ellen azok többször tiltakoztak. Henrik olasz tudós és Pauher — nyilván német — lovag monumentális síremlékeiből arra következtet, hogy a XIV. században Budán hasonló életformák alakultak ki, mind az udvari-lovagi élet többi gócában : Parisban, Avignonban, Prágában, vagy a felsőitáliai fejedelmi székhelyeken. Hz a fejlődés Zsigmond alatt éri el tetőfokát. Stibor János síremléke (f 1434) és a Châtillon címeres emlék (1433) az 1400körüli idők iskoláját, a domonkosok budai szobrászműhelyének második állomását szemléltetik. A szobrászműhely mellett kiváló illuminâtor-iskola is működött, melynek kimagasló tagja, Váci Péter 1474-ben itt díszítette aquinói Szent Tamás »Summa Theologia«-ját. 9 Mint látjuk, a várbeli domonkosok iskolája a művészet minden ágára kiterjedt és jellegzetes középkori keveréke volt az »elmélkedő szerzetesi művészi törekvésnek, a speciális rendi hagyományoknak és építőpáholyok rendszerének és a céhszervezetnek«. 10 Későbbi adatok, sajnos, nem maradtak ránk, de tudjuk, hogy a kolostort Budavár visszafoglalása után magtárnak használták és 1686 után 299
