Budapest Régiségei 13. (1943)

Dercsényi Dezső: XI. századi királyi kőfaragóműhely Budán 255-293

fejlődésirányát megtörni, szerepe intermezzoszerű és jelentősége inkább a déli formakincs közvetítésében van. Más volt a helyzet Olaszországban. A második félezerév művészi fejlődése itt is a formák leegyszerűsítése, összefogása felé haladt, de a VIII. századi mélypont után, mikor az oszlopfők gazdag virágdíszét csak 20. kép. — Oszlopfő, Székesfehérvár, Kőtár. pár nyelves levél jelképezte (Verona Dom 770) megindul a levélformák szerves gazdagodása, kifejlődése. Amikor Németországban császári akarat hívta új életre az antik világot, Itáliában, ahol az antikitás állandóan élő és ható komponense volt a művészetnek, a karoling-reneszansz a fejlődés irányában hatott, mely már akkor a formák gazdagítására törekedett. A IX.—X. századi közép- (Toscana, Pisa) és felsőolasz (Pavia, Milano, Como) emlékeken, mindinkább gazdagodó formában, a felszínen lévő antik emlékek ösztönzésére a római mintához mindközelebb álló oszlopfők jelennek meg. 277