Budapest Régiségei 13. (1943)

Dercsényi Dezső: XI. századi királyi kőfaragóműhely Budán 255-293

Ez volt a helyzet az ezerkörüli korfordulón, amikor a Como-vidéki kőfaragóműhelyekből kirajzottak egész Európát elözönlő »magistri comacini«-k, akik az új művészet szerkezeti követelményeinek megfelelő díszítmények mellett ezeket az antik művészetből átvett formákat is magukkal vitték.

24 A kereszténység felvételével Magyarországon meginduló építkezéseknél tehát bármely irányból is jött a hatás, akár a délnémet—bajor, akár az északolasz—lombard forrásból, azonos formákra és megoldásokra kapott a kialakuló magyar művészet ösztönzést. Nem lehet azonban e kérdés tárgyalásánál figyelmen kívül hagyni az egykori római provincia emlékeinek hatását sem. Bár erre vonatkozó emlékanyag mindmáig nincs összegyűjtve, publikálva és annyi bizonyos, hogy a szemelőtt lévő emlékek, melyről első krónikáink is megemlékeznek, (Anonymus) okvetlenül hatással voltak a fejlődésre, hiszen két század multán is még egész húntörténet kialakítására adtak Kézainak impulzust.

25 Ha tárgyi és formai vonatkozásokban ma még nem tudjuk kimutatni a provinciális antik emlékek hatását a XI. századi fejlődésre, annyi valószínűnek látszik, hogy az akanthus-leveles díszítmeny elterjedésében a pannóniai emlékeknek is lehetett része, mint ahogy a XII. századközepi fejlődésre a felszínen levő emlékek kétségtelenül döntő befolyással bírtak.

26 Az emlékcsoport leírása, az ornamentika eredetének vázlata után szükséges a csoport egyes tagjainak egymáshoz való viszonyát tisztázni. Megkíséreljük az egyes emlékek közelebbi lokalizálását és a kronológiai kérdések tisztázását. Az esztergomi pillérfők kétségtelenül a Szent Adalbert-székesegyházból származtak. Eredeti elhelyezésükre csak nagyon feltételesen lehet következtetni. Valószínű, hogy a két pillérfő a diadalívet díszíthette, míg a két másik oszlopfő, mely mind a négy oldalára ki van faragva, a főhajót és a mellékhajót elválasztó oszlopok egyikét díszíthette. Sajnos, a ránkmaradt Mathes-féle alaprajz annyira nem pontos, hogy méretei alapján a pillérfők elhelyezéséről alkotott véleményünket jobban alá tudjuk támasztani. Érdekes azonban, hogy a 7. sz. képen közölt pillérfő ma sincs teljesen befejezve. Valószínűleg az történt, ami egyáltalán nem ritkaság a középkori építészetben, hogy a kinagyolt pillérfőt felállították rendeltetési helyére és ott végezték el a szükséges simításokat a helynek megfelelő 278