Budapest Régiségei 13. (1943)

Dercsényi Dezső: XI. századi királyi kőfaragóműhely Budán 255-293

Mindkettőt 1912-ben a székesfehérvári vízvezeték építésénél találták. Az elsőn (19. kép) elvben teljesen a jólismert motívum ismétlődik meg. Csavart szárból kinövő akanthus-levelek, melyeket alul a síkból kihajló, élesen faragott levélsor veszi körül. Azonos a díszítés a másik (20. kép) oszlopfőn is, de itt az alsó levélsor úgyszólván teljesen elpusztult. Mindkét darabnál figyelembe kell venni erősen megkopott, rongált állapotát is. Nem tartjuk e csoportba tartozónak a kőtár 15. sz. oszlopfejét, melyet Gerevich Tibor

18 ide sorol. Iyágyabb, elmosódottabb formái elütnek a csoport keményen faragott oszlop- és pillérfőitől és egy későbbi, XI. századvégi, illetve XII. századeleji datálást indokolnának. Az akanthus-díszítésű XI. századi csoport harmadik részét Pécsett találjuk meg. Már Balogh Ilona utalt az egyik pécsi oszlopfőre,

19 melyet azonban alapos vizsgálat után nem tarthatunk idetartozónak. Ellenben a pécsi püspöki kőmúzeumban valóban találunk csoportunkhoz illő kőfaragványokat. így azok a töredékek, amelyeket Szőnyi Ottó 460., 461., 462. sz. alatt ír le.

27 Mindhárom párkányrészlet lehetett, eredeti helyükről Szőnyi sem tud közelebbit. (21. kép.) A síkból kifeléhajló akanthus-levélsor díszíti a párkánytöredékeket, sőt a visszahajló leveleit az eddigi mintáktól eltérően, gyöngyös szalag díszíti. Érdekes, hogy a párkány eredetileg festve volt, erre vall a valamennyin felfedezhető vörösfesték nyoma is. E töredékek motívuma megfelel a budai, esztergomi, 274 17. kép. — Levéltöredékek. Székesfehérvár, Kőtár.