Budapest Régiségei 12. (1937)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Múzeum római kőemlékeinek ötödik sorozata 61-152

_8

4 _ Baloldalán a felső testhez simuló pálca nem egészen egyenes és alsó vége mintha ellaposodnék, mégsem lehetett a ruhának egyik lelógó ránca. Mindenesetre könnyebben érthető, ha lándzsának néznők, mely jobban illik egy harcos nőhöz, aminő az amazon volt, aki lándzsára támaszkodik. Tudvalevőleg éppen az amazonokat, hogy női voltukat kifejezésre juttassák, ábrázolták egy meztelen mellel. Ámde a lándzsa, mint látjuk, nem olyan bizonyos, meztelen melle ellenben éppúgy lehetett Artemis-Dianának. (V. ö. Haug Sixt, Die röm. Inschr. u. Bildwerke Württembergs

2 137. Viergötterstein b) DianaArtemis S. 247 mit doppelt geschürztem Chiton, der die rechte Brust freilässt.) Valószínűbb is, hogy az olyan szép márványszobormű, melyhez a letört mellrész tartozott, nálunk Dianát mutatta be. Találták a papföldi ásatásoktól északra, a Schütz-féle vendéglő környékén, mikor 1932-ben ott fazekas kemencék kerültek elő. Száma 483. 15. Csonka kis oltárkő (15. kép). Elül a párkány le van törve, úgyhogy csak alsó kiugró széle látszik. Azonkívül megsérült magas abacusa, nemkülönben az egésznek jobboldala a derekának közepéig, melyen alul az oltár alsó fele letörött és elveszett. Annak, ami belőle megvan, magassága 32*5 cm, szélessége 18*5 cm, vastagsága 16 cm. Az oltáron állott feliratból is alig 15. KÉP. maradt több, mint elején az istenség neve, az sem egészen. Ez esetben azonban a feliratnak éppen ez a része a legértékesebb nekünk, mert olyan istenséget említ, akit nálunk kevésbbé tiszteltek. Annyi bizonyos, hogy a dedikáció [E]pon(a)e [Au]gust(a)e szólt. A dativus egyszerű E ragja AE helyett más feliratokban sem ritka. Míg azonban ez az istenség idáig csak az aquincumi C. III 3420 feliratban szerepel (v. ö. Fettich, Pannóniai matronakultusz. Az orsz. m. Régészeti Társulat Évkönyve. II 95. 1.), annál gyakoribb lehetett Noricumban (C. III 4777 Zollfeld, 5176 Cilii, 5312 Solva és 4776), a Rajna vidékén pedig oly általános volt, hogy tisztelete onnan annál könnyebben kerülhetett hozzánk, mert itt is, mint ott, kelták laktak, akik főképpen tisztelték. Epona ugyanis eredetileg kelta istennő volt, a lovak, öszvérek védőistensége és a rómaiaknál rendesen lóháton, asszonymódra ülve vagy lovak között trónolva ábrázolták. Galliában és Germaniában igen gyakoriak âz ilyen ábrázolások, ellenben nálunk még nem akadt hozzá hasonló. Az öszvérhajcsárokon, kocsi-