Budapest Régiségei 12. (1937)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Múzeum római kőemlékeinek ötödik sorozata 61-152

8o A pesti oldalon került napfényre, midőn 1914-ben a Piaristák telkén egy római hypocaustumra bukkantak. Friedreich, A budapesti Piarista telek története 27. 1, Ujabban Nagy Lajos ásatásaiból (Tanulmányok Budapest múltjából III 1934, 13. 1.) kitűnt, hogy a Piaristák új rendháza előtt, az Erzsébet-emlék helyén egy Diocletianus-korabeli erőd hatalmas körfala, beléje épített római oltárkővel maradt fenn, de kőpillérünk távolabb a törmelékben feküdt. Leírta Kuzsinszky, Aquincum-Ausgrabungen u. Funde S. 179. Száma 377. 9. Attis kerek szobra (9. kép), mely talapzatával egy darabból volt faragva. Letört feje hiányzik. Magassága 57 cm. A chlamys szokás szerint jobb vállán van összetűzve, mellét félkörívben takarja és balvállán át hátravetve mélyen lelóg. Balkarját maga előtt a jobboldalra hajtva, kezével a jobboldalán földre támasztott pásztorbot (pedum) felső végét fogja. A jobbkeze reá könyökölve fölfelé nyúl, hogy fejét alátámassza. A tunica balkarja alatt kétrétben felkötve látszik és széles, durva ráncokat alkot, melyek az alsó sorban majdnem a térdekig érnek. A lábak csupaszak ; a jobbláb kissé meghajtva a balláb elé keresztbe van rakva, úgy hogy a lábujjak hegyével érinti a talajt. Attis testtartása és állása, mint látjuk, ugyanaz, mint a többieké, legfeljebb annyiban más, hogy nem a jobblábán áll és a pedum nincs a baloldalán, mint a 391. és 377. számúaknái, hanem megfordítva. Lázár Gáspár háztelkén (Óbudán, Filatori dűlő 18907 hrsz. Kaszás-u. 4 átellenében) 1935ben a puszta földben állva találták és ezért kiálló fejét már régen könnyen leüthették. Száma 504. 10. Attis feje (10. kép), kerek kőszobor letört része. A fej és nyaka együttvéve 20 cm magas. Az egész szobor tehát majdnem életnagyságú lehetett. Kidolgozása is, mint a szép ovális arc, a száj és szemek mutatják, a jobb munkák közé sorozza. A homlokot hajfürtök sora övezi és még a fejére húzott süveg alól kilátszik. Ez az ú. n. phrygiai süveg egészen betakarja a fejet és végei kétfelől a vállakig érhettek le. Teteje hegyes volt, de csúcsa letört. Attisra nem kevésbbé jellemző, hogy feje enyhén jobbra