Budapest Régiségei 12. (1937)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Múzeum római kőemlékeinek ötödik sorozata 61-152

81 hajlik, mert alatta a kezet kell képzelni, mely alátámasztani látszott, amint ezt minden Attis-ábrázolás mutatja. Mivel a fej ezen tartása kevésbbé világos, éppúgy ábrázolhatta az egyik dadophort, akikre szintén jellemző a mitra. Óbudán, a gázgyári munkásházak földmunkálatai hozták 1913-ban napfényre. Közli Kuzsinszky, Aquincum-Ausgrabungen und Funde S. 91 és Abb. 38. Képét bemutatja Ferri is Arte Romana sul Danubio p. 188, fig. 201. Száma 365. 11. Relieftöredék, Attis fejével (11. kép). Köröskörül le van töredezve, alul Attis állát egyenesen levágták. Hátul sima és ezért talán inkább egy kődúc, mint egy kőlap darabja. Legnagyobb mérete szélességben 16 cm, magassága 13 cm. 10. KÉP. II. KÉP. Bár a kő kemény, orra letört és arcának balfele sérült. Ellenben két szeme élesen fennmaradt. Homlokát göndör haja szegélyzi és arcának jobboldalán végig lejön. Eltakarja a mitra, melynek előre konyult hegye azonban letört. Hasonlóképpen mitra fedi Mitras és a két fáklyatartó, Cautes és Cautopates fejét, de, ha a haj nem lóg le szabadon, legfeljebb a tarkóra és a vállakra van lehúzva. Attisnál a phrygiai süvegnek elálló végei vannak (Cumont, Textes et monuments figurés II p. 437 Attis funéraires: le bonnet phrygien, ill s'en détache de longs fanons qui flottent sur les épaules), es mint ezen töredéken látjuk, ezek lehettek a felfelé kunkorított voluták, melyek közül az egyik az arcának jobboldalán még tisztán kifaragva tűnik szembe. Óbudán, a Vihar-utcai késő római temetőből került elő 1933-ban. Száma 497Budapest Régiségei. XII. II