Budapest Régiségei 12. (1937)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Múzeum római kőemlékeinek ötödik sorozata 61-152

Uli de még olvasni lehet, hogy a szintén ismeretlen dedikáló, amikor Aquincum még municipium, annak tanácstagja : d(ecurio) m(unicipii) A(quinci) volt, előbb egyik polgármestere : duumvir i(Ure) d(icundo) és talán még előbb a collegium fabrum elöljárója: pr(aefectus). Mithras ábrázolását rendesen reliefben látjuk a kisebb-nagyobb oltárképeken, ellenben kerek szoboralakban legfeljebb a fáklyatartó ifjak fordulnak elő. Aki a fáklyát lefelé tartotta (Cautopates), annak szobrocskája (6. kép) őt oldalán a peltaalakú paizzsal ábrázolja, de csonka lábait éppúgy keresztbe rakta, akár Attis, akivel abban is megegyezik, hogy mindketten a keleti mitrát hordták. Ha csak a fej van meg (10. kép), nem is lehet könnyen eldönteni, hogy melyikről van szó. Mithras mellett a rómaiak külön tisztelhették a Napistent, főleg amikor Elagabalus és később Aurelianus Rómában az istenek sorában a legmagasabb rangra emelte. Ekkor nálunk is állíthattak neki oltárokat. De csak az egyiken (56. kép) olvasható egészen kiírva Sol(i)deo és híve C. Jul. Primus felszabadított rabszolgának látszik. A másikon (57. kép) éppúgy lehet S(ilvano) d(omestico), de Sol mellett szól a dedikáló Callistus görög hangzású neve. A syriai istenek tiszteletét dokumentálja az a nagy tábla (59. kép), melyet feliratai és domborképei egyaránt páratlanná tesznek. A kis keretbe foglalt egyik felirata Deae Syri(ae) szól, mellette az istennő álló alakja az orsóval és guzsallyal, fején a calathusszal, mint a vele azonos Atargatis szobra is a hierapolisi templomban. Alatta a nyugodtan lépdelő oroszlán, amely itt csak dea Syria állatja lehet. A másik oldalon eltűnt hasonló felirat minden valószínűség szerint Baltis nevét mutatta, a hiányzó alak pedig magát az istennőt. Hozzá tartozhatott a sphinx, mely mellette fekve, félig maradt meg. A középen áll Juppiter a kormánypálcával és villámmal, lábainál a sassal. A tábla alsó felét foglalja el a keret, melynek egyik oldalán most is megvan a díszes pelta. Ide vésték a tábla tulajdonképpeni feliratát, melyből megtudjuk, hogy C. Jul. Sextinus, aki magát egyszerűen bérlőnek (conductor) nevezi, saját költségén emelte a kaput : arcúm cum lanuis tegula tectum és valószínűleg azon illesztette be a táblát. Tette ezt pedig egy tanácsi határozatra : ex decr(eto) ordin(is), a bérleti szerződés értelmében secund(um) conduct(ionem). Az ordo szó után olvasható k nyilván a tábor mellett keletkezett kanabákat jelentette, emellett szól az is, hogy elöljárói a magisterek, kik az idő meghatározása kedvéért névszerint vannak megemlítve. A keleti istenségek leginkább a Kr. u. III. században terjedtek el, táblánk azonban még a II. századból származhatik, amikor még a conductorokat találjuk. Ezek a bérletből aztán úgy meggazdagodtak, hogy a közéletben előkelő állást fog-