Budapest Régiségei 12. (1937)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Múzeum római kőemlékeinek ötödik sorozata 61-152

65 csészéből bort önt a lábainál fekvő párduc szájába. Baloldalán egy satyr hátrafelé lebegő chlamysban és pedummal, jobbkezével, mely körül a kígyó csavarodik, Dionysos balkarját támasztja alá. A baloldalon á\\ mellette Ariadne, meztelen felső testtel, melyről a ruhája lecsúszott, és jobbkezével ölében egy csónakalakú (?) tárgyat tart. Balválláról a ruhája mélyen hullott le és ezen oldalon szintén ott lehetett kezében a thyrsus. A tőle jobbra látható másik kisebb alak, csípője alatt megkötött rövid ruhában, nyilván Silenus, jobbkezével botot tartva, balkezében serleget. Az ábrázolás, bár erősen sérült, annyira művészinek látszik, hogy bajosan készülhetett nálunk. Hozzá hasonlók Daciában és a Balkán-félszigeten találhatók, hol Liber és Libera tisztelete sokkal általánosabb volt, mint Nyugaton. Ezért gondoljuk, hogy nálunk sem lehetett Liber más, mint a thrák Dionysos és azért van Libernek és Liberának annyi felirata is, mert tisztelete onnan terjedt el a Duna völgyén hozzánk és vele együtt kaptuk legalább ezen ábrázolás min­táját. Talán ez a magyarázata annak, hogy egy másik, felirattalan kis votiv­tábla (34. kép) éppenígy mutatja Dionysost és jobbján Ariadnét, a jobb kezében tartott thyrsusszal. Csak a satyr hiányzik, Silenus helyén pedig egy kis Pan áll. A harmadik relief (35. kép) Dionysos fejével puha kőből van faragva és lelőhelye ismeretlen. Nálunk a gazdálkodó lakosság főleg Silvanust tisztelte. Az övé a leg­kisebb oltár {48. kép). Ha a kerteket védte, mint Silvanus domesticusnak állítottak oltárt (49. kép), egy másikat (50. kép) egy kiszolgált katona (veteranus) akkor dedikálhatta neki, mikor már csak kertjében találta örömét. Az erdők fölött őrködő Silvanus silvestrisnek is van oltára (51. kép) és egy Abascantus nevű idegen dedikálta. Egy további oltárkövön (52. kép) Silvanusnak mellék­neve mag(nus) lehetett (?). A felirat rajta úgy szól, hogy aki állította, fia üdvéért a fogadalmat, amit tett (quod voverat) szívesen, érdem szerint be­váltotta, még pedig a név szerint említett két consul évében, Kr. u. 237­ben. A Silvanáknak (többes számban) látszik dedikálva lenni a bennszülött Rosio fiának oltára (53. kép), aki azonban már a római Appius nevet föl­vette. Silvanusnak számos aquincumi szoborművéhez újabban egy kerek szobra (54. kép) járul, fején a mitrának látszó hegyes süveget hordja, baloldalán a faág, jobbkezében a kerti kés, lábainál kutya. Silvanusnak ezt a typikus ábrázolását mutatja az a négyszögű relieftábla (55. kép), amilyen Aquincum­ban nem az első. A vadászat istennőjét, Dianát találjuk egy oltárkövön (13. kép). A de­dikálója a későkori Gaudentius nevet és Papia cognomont viselte. A II. segédlegio katonája volt és ex voto állította : posuit. Egy kis márványszobor­Budapest Régiségei. XII. 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom